A versek oldala
A nap Kosztolányi Dezső verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk Kosztolányi Dezső soraihoz! 2021.04.13 A húrba markol a szokott újj… A húrba markol a szokott újj Aztán lecsügged a kezem. Ha jő a szellemnépes éjjel […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső és a kártya összeállításunk. Kiválasztottunk öt verset Kosztolányi Dezsőtől. A költőfejedelem bizony jártas volt számos témában. Még a kártyajátékokat is értette. A kártyás fölfohászkodik Ó színek színe, ördög bibliája, fújd meg lelkembe roppant riadód. Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem, vidd az ördöghöz drága véradód. Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg, az […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Alföld verse. s az utasok a zörgő ablakokból bámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal. A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya tétlenül delelve ődöng, távolba búsul egy vén, puszta fal. Kék, sárga […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje verse. A vers 1908-ban született. Szellők kísérnek mostanában engem, szellők szavára száll az alkonyat. Szellők zenélnek, túlvilági hárfák, szellők nevetnek ezüst éjszakán át s csilandva fricskázzák az arcomat. Honnan repülnek? A hajam kibontják, hozzám tipegnek észrevétlenül s egyszerre lelkem egy fekete, halvány szerelmes arcú szellőlányka karján száll, száll, tovább repül. […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers költeménye. Nincs semmim… Így megyek magamban – tip-top – szelíden, csendesen. S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem. A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok, mint kisded első fürdetőjén és mint a teknőn a halott. De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Énekek éneke verse. Nem hagysz nekem eleget enni mannás szájadból sohasem, hogy megtanits örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamba hinni s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hivsz naponta és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az apa verse. Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz. Ujságot olvassz, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint egyetlen […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd verse. Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Keserű ének verse. Rövidre nyírnám a hajad, mint egy vezeklő zárdaszűznek, hogy engem láss csak és magad. És megvakítnám a szemed, ezt a két ledér éji pillét, mely cifra lámpákhoz lebeg. És hátrakötném a karod, hogy csendesen magadba fordulj és úgy feküdj, mint egy halott. Akkor borulnék csak reád. Halott szemed bús […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Rózsa verse. Egy régi név kiált az életemben, egy régi lány, akiről nem énekeltem, kinek a szívem rég adósa volt, ki rózsa volt s neve is Rózsa volt. Diákkoromban mentem hozzá néha az árvalányhoz, én, kezdő poéta, megbújtam nála a díványsarokba és ámbratestét néztem, szívdobogva. Ó csipke-szoknya! Parfüm! Mézes esték! Ó tükör! […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak verse. Most úgy szeretnék egy párnát keresni, csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel, vagy még inkább a földre arccal esni és elfeledni mindent, csendben, el. Oly jó lenne mindent felejteni, oly jó lenne mindent elejteni, leszállani s a harc után, a harc után megállani. Köszönjük, hogy elolvastad a Kis, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Elég a jaj. Ki innen a mezőre verse. Elég a jaj. Ki innen a mezőre. És dúlt arccal ajtót nyitok. Nyugodt az éj. Lassan megyek előre, fejem fölött hold, csillag-milliók. Itt kívül is, mint ott benn, a titok. Közelbe vannak. Szinte mind elérem a régi rejtélyt az ég peremén. De rám merednek […] Olvass tovább