Ajánljuk:

  • in

    Márai Sándor: Anya

    Jöjjön Márai Sándor: Anya című verse. Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Nosztalgia

    Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

    Jöjjön Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára verse. Mi is maradt belőle? A neve, hajának illata a hajkefén, egy Micimackó, halottlevele, egy véres rongy és ez a költemény. A világ hatalom és értelem, nem értem, miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most angyal, ha vannak angyalok. De itt lenn minden únt és ostoba. […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Felelni

    Jöjjön Márai Sándor: Felelni verse. Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?… És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: A kutatók

    Jöjjön Márai Sándor: A kutatók verse. Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Halotti beszéd

    Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Mennyből az angyal

    Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal  verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Vers a lemondásról

    Jöjjön Márai Sándor: Vers a lemondásról című írása. Üzleteitekbe én belenyugszom (nem írott szó ez, barátaim, s nem versért megjátszott lemondás, kényszer ez és fáj is nekem, én nem mondok le szívesen), hagyjatok magamra, hagyjatok! Talán jó mégis az ember, hisz annyit szenved, teste sebes már és sovány, hiszen a gyilkos is megsimogat gyermekfejet, eljátszik […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Dalocska

    Jöjjön Márai Sándor: Dalocska verse. Mindenkinek tetszeni nem lehet, Mint a vadszőlő, deres a fejed. A nők, e sápadt, sovány angyalok Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog S mint a répa, retek és mogyoró, Pattog az ősz és ropog a dió. Minden megérett. Nézd, itt a kezem. Szorítsd meg, vágd le…Nem védekezem. Robban egy szó, mint az […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Sértődött vers

    Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye. Én nem akartam, istenem – S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: “Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, kenyeret, egy falást S a kenyér […] Olvass tovább

  • Márai Sándor: Idegen szerető

    Jöjjön Márai Sándor: Idegen szerető verse. Te, ki vagy? Nehéz selyem vagy és egy ember. Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek? Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad? Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad. Bocsáss meg, idegen szerető, foglak és kiáltom, bocsáss […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Monológ

    Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse. Akarok még hinni az életemben s a mások életében – akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és családon és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.