Ajánljuk:

  • in

    Márai Sándor: Anya

    Jöjjön Márai Sándor: Anya című verse. Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Olyan világ jön

    Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön verse. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Köszönet a nőknek

    Jöjjön Márai Sándor: Köszönet a nőknek verse. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Hol vagyok?

    Jöjjön Márai Sándor: Hol vagyok? verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép! – az iramot bírják. Vajon ki ápolja szegény […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Halotti beszéd

    Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Nosztalgia

    Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Monológ

    Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse. Akarok még hinni az életemben s a mások életében – akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és családon és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Felelni

    Jöjjön Márai Sándor: Felelni verse. Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?… És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Térkép

    Jöjjön Márai Sándor: Térkép című verse. Tested ismerős, mint egy titkos térkép. A melled, mint a toscanai halmok. Mint germán templomablak, szemed mélykék, homlokod mögött gótikus kalandok. Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban, ágyékod fodros, bodros vízesés. Svájcban lüktetnek így a vizek és öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van. A hasad, mint a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

    Jöjjön Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára verse. Mi is maradt belőle? A neve, hajának illata a hajkefén, egy Micimackó, halottlevele, egy véres rongy és ez a költemény. A világ hatalom és értelem, nem értem, miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most angyal, ha vannak angyalok. De itt lenn minden únt és ostoba. […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: A kutatók

    Jöjjön Márai Sándor: A kutatók verse. Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Mennyből az angyal

    Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal  verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.