Ajánljuk:

  • in

    Márai Sándor: Mennyből az angyal

    Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal  verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Halotti beszéd

    Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Ajándék

    Jöjjön Márai Sándor: Ajándék vers. És mégis, ma van, így van, örökké mennyit ad az élet! Csendesen szomszédos, két kérdés, reggelt és délutánt, az alkonyt és egy csillagot, egy fák fültt illatát, egy folyó zöld hullámot, egy emberi szempár visszatérést, egy magányt és egy lármát! Mennyit ad, bármilyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold

    Jöjjön Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold verse. Az est, a rest festő korommal átfesti mind, amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Hol vagyok?

    Jöjjön Márai Sándor: Hol vagyok? verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép! – az iramot bírják. Vajon ki ápolja szegény […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Nosztalgia

    Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Vers a lemondásról

    Jöjjön Márai Sándor: Vers a lemondásról című írása. Üzleteitekbe én belenyugszom (nem írott szó ez, barátaim, s nem versért megjátszott lemondás, kényszer ez és fáj is nekem, én nem mondok le szívesen), hagyjatok magamra, hagyjatok! Talán jó mégis az ember, hisz annyit szenved, teste sebes már és sovány, hiszen a gyilkos is megsimogat gyermekfejet, eljátszik […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Anya

    Jöjjön Márai Sándor: Anya című verse. Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Olyan világ jön

    Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön verse. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Köszönet a nőknek

    Jöjjön Márai Sándor: Köszönet a nőknek verse. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Monológ

    Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse. Akarok még hinni az életemben s a mások életében – akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és családon és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Térkép

    Jöjjön Márai Sándor: Térkép című verse. Tested ismerős, mint egy titkos térkép. A melled, mint a toscanai halmok. Mint germán templomablak, szemed mélykék, homlokod mögött gótikus kalandok. Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban, ágyékod fodros, bodros vízesés. Svájcban lüktetnek így a vizek és öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van. A hasad, mint a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.