Ajánljuk:

  • in

    Márai Sándor: Ajándék

    Jöjjön Márai Sándor: Ajándék vers. És mégis, ma van, így van, örökké mennyit ad az élet! Csendesen szomszédos, két kérdés, reggelt és délutánt, az alkonyt és egy csillagot, egy fák fültt illatát, egy folyó zöld hullámot, egy emberi szempár visszatérést, egy magányt és egy lármát! Mennyit ad, bármilyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold

    Jöjjön Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold verse. Az est, a rest festő korommal átfesti mind, amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Térkép

    Jöjjön Márai Sándor: Térkép című verse. Tested ismerős, mint egy titkos térkép. A melled, mint a toscanai halmok. Mint germán templomablak, szemed mélykék, homlokod mögött gótikus kalandok. Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban, ágyékod fodros, bodros vízesés. Svájcban lüktetnek így a vizek és öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van. A hasad, mint a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Nosztalgia

    Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

    Jöjjön Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára verse. Mi is maradt belőle? A neve, hajának illata a hajkefén, egy Micimackó, halottlevele, egy véres rongy és ez a költemény. A világ hatalom és értelem, nem értem, miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most angyal, ha vannak angyalok. De itt lenn minden únt és ostoba. […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: A kutatók

    Jöjjön Márai Sándor: A kutatók verse. Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Halotti beszéd

    Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Mennyből az angyal

    Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal  verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Vers a lemondásról

    Jöjjön Márai Sándor: Vers a lemondásról című írása. Üzleteitekbe én belenyugszom (nem írott szó ez, barátaim, s nem versért megjátszott lemondás, kényszer ez és fáj is nekem, én nem mondok le szívesen), hagyjatok magamra, hagyjatok! Talán jó mégis az ember, hisz annyit szenved, teste sebes már és sovány, hiszen a gyilkos is megsimogat gyermekfejet, eljátszik […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Dalocska

    Jöjjön Márai Sándor: Dalocska verse. Mindenkinek tetszeni nem lehet, Mint a vadszőlő, deres a fejed. A nők, e sápadt, sovány angyalok Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog S mint a répa, retek és mogyoró, Pattog az ősz és ropog a dió. Minden megérett. Nézd, itt a kezem. Szorítsd meg, vágd le…Nem védekezem. Robban egy szó, mint az […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Sértődött vers

    Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye. Én nem akartam, istenem – S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: “Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, kenyeret, egy falást S a kenyér […] Olvass tovább

  • Márai Sándor: Idegen szerető

    Jöjjön Márai Sándor: Idegen szerető verse. Te, ki vagy? Nehéz selyem vagy és egy ember. Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek? Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad? Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad. Bocsáss meg, idegen szerető, foglak és kiáltom, bocsáss […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.