Ajánljuk:

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: A kertész

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A kertész verse. Ha jössz, válassz ilyen napot, sárga, piros papagáj-tulipánsor ösvényén jőjj, s a szeretőd leszek. Csizmám villan, buta homokba gázol. Jőjj hát, jőjj, ez a te napod. Lenyugodnék kezed, eres levél, négyszög-kezemre, és simítanám alakját, s ennyi, ennyi már elég. És tudnám: zöld legyek a rózsafán. Hull az idő […] Olvass tovább

  • in

    Verselőadás! Nemes Nagy Ágnes: A szomj

    Íme Nemes Nagy Ágnes megható verse, A szomj Szoták Ágnes előadásában. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Lázár

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Lázár verse. Amint lassan felült, baválla-tájt egy teljes élet minden izma fájt. Halála úgy letépve, mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz. Köszönjük, hogy elolvastad a Lázár költeményt. Mi a véleményed Nemes Nagy Ágnes írásáról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők verse. Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt még a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj, felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy Ágnes költeményét. Mi a véleményed a Tavaszi felhők […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell verse. Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben verse. Szakad a hó nagy csomókban, veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed? A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, Hóesésében vacakolsz. Fölfújtad a tolladat, ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető! Fatető! Deszka madáretető. Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy Ágnes költeményét. Mi a véleményed a Hóesésben versről? Írd meg […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Névnapra

    Nemes Nagy Ágnes: Névnapra Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és sineket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget. Megrendelem jóelőre a virágot a mezőre, tél után a lomb-nyilást, betegségre gyógyulást. És ha meglesz egy napon: bedobom az ablakon. Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Nemes Nagy Ágnes legszebb verse

    Sokak szerint ez Nemes Nagy Ágnes legszebb verse – íme a költemény. Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez Mesterségem, te gyönyörű, ki elhiteted: fontos élnem. Erkölcs és rémület között egyszerre fényben s vaksötétben, mint egy villámszaggatta táj szikláin, ahol állhatatlan roppant felhők – nagy, gomolyos agyvelők – tüze összecsattan, s a tűzzel csíkos levegőben szülik a szüntelen […] Olvass tovább

  • Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse.
    in

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Fák

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Fák verse. Tanulni kell a téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak, mozdíthatatlan függönyök. Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött, vadkacsa néma szárnyait, s a vakfehér, kék éjszakát, amelyben csuklyás tárgyak állnak, […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Madár

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Madár verse. Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, Most már eldőlnék nélküle. Köszönjük, […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből verse. Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Hát lépj vállamra, istenem, én fölsegítlek. Trónra bukva támaszkodj majd néhány kerubra. És fölruházlak én, ne félj, ne lásson meztelen […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.