Ajánljuk:

  • in

    Illyés Gyula: Október 6.

    Jöjjön Illyés Gyula: Október 6. verse. Kezét – mert õ ölt, maga a király – egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Október 6. költeményét. Mi a véleményed Illyés Gyula: Október 6. verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Faludy György: Október 6.

    Jöjjön Faludy György: Október 6. verse. A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Október

    Jöjjön Juhász Gyula: Október verse. A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Öreg október

    Jöjjön Dsida Jenő: Öreg október verse. Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek, és holnap kirándulásra megyek. Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel elintézni az egész őszi dolgot: – Eh, nem fél, aki bátor, csak rövid nyári zápor, és boldog marad mindig, aki boldog. […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Október

    Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Októberi lakoma

    Jöjjön Kányádi Sándor: Októberi lakoma verse. Sárgul, ritkuló lombú fák, Üresen ásító fészkek. A fák alatt egy kis legény vidáman fütyörészget. Almát tallózgat, lomb között lapító almát, körtét. (Kár, hogy a dióágakat a verők összetörték.) Megrakja zsebét, kebelét, s kiül az őszi napra. Mellette dióval tele üldögél a kalapja. Követ keres, két jó követ, föl […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Októberi ájtatosság

    Jöjjön Babits Mihály: Októberi ájtatosság verse. Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok kicsi villanyát mert az imát villany kiséri s uj tüze régi Urunk dicséri: a kórus padján egymagam ülök én, mint egy kárvallott, elkeserült legény, bárány-e, bárány-e vagy farkas? Szól a litánia: lelkem, […] Olvass tovább

  • Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse.
    in

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Október délután

    Jöjjön Radnóti Miklós – Október délután verse. Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dúdolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot […] Olvass tovább

  • in

    Ábrányi Emil: Október hatodikán

    Jöjjön Ábrányi Emil: Október hatodikán verse. Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van […] Olvass tovább

  • Kosztolányi Dezső: Októberi táj

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Októberi táj költeménye. Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék. Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső: Októberi táj versét. Mi a véleményed Kosztolányi Dezső: Októberi táj írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • Összeszedtük az októberről szóló legszebb szerzeményeket. Kattints, és kezdd ezzel ezt a hónapot! Íme az októberi versek egy csokorban!
    in

    Októberi versek egy csokorban

    Összeszedtük az októberről szóló legszebb szerzeményeket. Kattints, és kezdd ezzel ezt a hónapot! Íme az októberi versek egy csokorban! Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz (részlet) OKTÓBER Már elérkezett a víg október is, Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül A szüretelőknek víg tábora örül. Melybe hordogatja a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.