Októberi versek
Ajánljuk:
-
in VERSEKKányádi Sándor: Októberi lakoma
Kányádi Sándor: Októberi lakoma Sárgul, ritkuló lombú fák, Üresen ásító fészkek. A fák alatt egy kis legény vidáman fütyörészget. Almát tallózgat, lomb között lapító almát, körtét. (Kár, hogy a dióágakat a verők összetörték.) Megrakja zsebét, kebelét, s kiül az őszi napra. Mellette dióval tele üldögél a kalapja. Követ keres, két jó követ, föl sem kell […] Olvass tovább
-
in VERSEKIllyés Gyula: Október 6.
Jöjjön Illyés Gyula: Október 6. verse. Kezét – mert õ ölt, maga a király – egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós – Október délután
Jöjjön Radnóti Miklós – Október délután verse. Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dúdolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Október
Jöjjön Zelk Zoltán Október verse. Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Októberi táj
Kosztolányi Dezső: Októberi táj Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék. Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: Október 6.
Jöjjön Ady Endre: Október 6. verse. Őszi napok mosolygása, őszi rózsa hervadása, őszi szélnek bús keserve egy-egy könny e szentelt helyre, hol megváltott- hősi áron – becsületet, dicsőséget az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára ráragyog a nap sugára, oda hull az őszi rózsa, hulló levél búcsú csókja: bánat sír a száraz ágon, ott alussza csendes […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Október
Jöjjön Juhász Gyula: Október verse. A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Októberi vázlat
Jöjjön Radnóti Miklós: Októberi vázlat verse. Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, mint kispapok őszülő bánata fordúl […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Októberi séta
Jöjjön Áprily Lajos: Októberi séta verse. Ez itt a hervadás tündér-világa. Akartál látni szép halált velem? A Bükkös-erdő bús elégiája szép, mint a halál és a szerelem. Fától fához remegve száll a sóhaj, közöttük láthatatlan kéz kaszál. Az ágakról a fölrebbent rigóraj tengődni még a holt irtásba száll. Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti, holnap […] Olvass tovább
-
Szép októberi versek
Nézd meg az összeállításunk, amely a 10. hónapról szól! Színes sorok, amelyek biztosan kizökkentenek a hétköznapokból! Íme a szép októberi versek! Radnóti Miklós: Októbervégi hexameterek Táncosmedrű, fehérnevetésű patak fut a hegyről, táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik. Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron s villog a fényben a […] Olvass tovább
-
Októberi versek egy csokorban
Összeszedtük az októberről szóló legszebb szerzeményeket. Kattints, és kezdd ezzel ezt a hónapot! Íme az októberi versek egy csokorban! Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz (részlet) OKTÓBER Már elérkezett a víg október is, Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül A szüretelőknek víg tábora örül. Melybe hordogatja a […] Olvass tovább
-
in VERSEKFaludy György: Október 6.
Jöjjön Faludy György: Október 6. verse. A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.