Ajánljuk:

  • in

    Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert…

    Jöjjön Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert… verse. Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád […] Olvass tovább

  • in

    Cserhalmi György verset mond – Petőfi Sándor: 1848

    Jöjjön Petőfi Sándor: 1848 című verse Cserhalmi György előadásában. Petőfi Sándor: 1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!… Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirúlás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Olvasd el […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Gyula verset mond: Petőfi Sándor: Arany Lacinak

    Jöjjön Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse – előadja: Szabó Gyula. Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? A teljes versért klikk Hallgassuk meg Petőfi Sándor: Arany Lacinak című költeményét Szabó Gyula előadásában. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A puszta, télen

    Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta, télen verse. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem

    Jöjjön Petőfi Sándor Szeretlek kedvesem verse. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Szülőföldemen

    Jöjjön Petőfi Sándor: Szülőföldemen verse. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: “Cserebogár, sárga cserebogár!” Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Jött a halál

    Petőfi Sándor: Jött a halál Jött a halál, hogy elsöpörjön minket A föld szinéről, jött a döghalál, Reánk lehelte rothadó lelkéből Azt sátándühhel a gonosz király. Tombolt a vész irtóztató erővel A végitélet végórájaként, És ím mi élünk még és nem halánk meg, Csak meghajoltunk, de el nem törénk! Él a magyar még, áll a […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Álmaim

    Petőfi Sándor: Álmaim Irtóztatók koronként álmaim. Az éjjel is szörnyűket álmodám. Alighogy eltűnt egyik álomképem, Másik mereszte vad szemet reám. Láttam biborban a bűn hőseit, Tiprott erény volt lábok zsámolya. Fehérpirosra volt e zsámoly festve: Szeméből könny, szivéből vér folya. Láttam kiszáradt sárga arcokat, Sárgák valának, mint az éji hold, Igen bizony, mert minden arc […] Olvass tovább

  • in

    Latinovits Zoltán verset mond: Petőfi Sándor: Szeptember végén

    Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén című költeménye Latinovits Zoltán előadásában. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Az év végén

    Petőfi Sándor: Az év végén Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved hiréhez, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Gyula szaval – Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse Szabó Gyula előadásában. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!… Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. – Pápista nem vagyok. És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.