Ajánljuk:

  • in

    Szabó Gyula verset mond: Petőfi Sándor: Arany Lacinak

    Jöjjön Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse – előadja: Szabó Gyula. Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? A teljes versért klikk Hallgassuk meg Petőfi Sándor: Arany Lacinak című költeményét Szabó Gyula előadásában. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Szülőföldemen

    Jöjjön Petőfi Sándor: Szülőföldemen verse. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: “Cserebogár, sárga cserebogár!” Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A vén zászlótartó

    Jöjjön Jöjjön Petőfi Sándor: A vén zászlótartó verse. Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába’, Megrémülve fut a magyar hadtól; Magyar hadban egy vén zászlótartó. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelkiállapotban? Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember! Az én apám e vén zászlótartó. „Vészben […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor a népet vezeti ebben a versében

    Petőfi Sándor ebben a műben sajátos költői szerepbe bújik: a nép élén áll, irányítja azt. Kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást szeretne, nem pedig hatalomátvételt. A NÉP NEVÉBEN Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Fürdik a holdvilág az ég tengerében

    Jöjjön Petőfi Sándor: Fürdik a holdvilág az ég tengerében verse. Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramja erdő közepében: Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása. Baltája nyelére támaszkodva mondja: ,,Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra! Édesanyám, mindig javamat akartad; Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat? Elhagytam házadat, földönfutó lettem, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A Tisza

    Jöjjön Petőfi Sándor: A Tisza verse. Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába’. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Füstbement terv

    Jöjjön Petőfi Sándor: Füstbement terv verse. Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében “mesterségem” […] Olvass tovább

  • in

    A hazaszeretet és a nosztalgia találkozása Petőfi Sándor csodás versében

    Petőfi Sándor: Szülőföldemen – A hazaszeretet és a nosztalgia találkozása Ez a cím a vers két legfontosabb témáját, a hazaszeretetet és a nosztalgiát emeli ki. A hazaszeretet a vers első felében jelenik meg, amikor a költő visszatér szülőföldjére, és meghatódik a látványtól. A nosztalgia pedig a vers második felében jelenik meg, amikor a költő visszaemlékezik […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Bucsú a nőtelenségtől

    A versben a költő elbúcsúzik a nőtelenségtől, mint életformától, és ünnepeli a házasságba lépés örömét és boldogságát. A versben megjelenik a költő öröme és hálája, valamint a boldog párkapcsolat ígérete és vágya. Petőfi Sándor: Bucsú a nőtelenségtől Tőled válok, legrégibb barátom, Nőtelenség, tőled válok el; Majd huszonöt évi bajtársam vagy, Búcsu nélkül nem hagyhatlak el. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.