Pilinszky János
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKPilinszky János – Telehold
Jöjjön Pilinszky János – Telehold verse. Fölszáll a hold olyanféle ütéssel és olyanféle lágysággal ahogy csak a viszontlátás zokogó öröme ráz egybe és mos egybe olykor-olykor két összeérő arcot, fölnagyúlt, boldogságtól ödémás kézfejet. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János versét! Mi a véleményed a Telehold című írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: A szerelem sivataga
Jöjjön Pilinszky János A szerelem sivataga verse. Egy híd, egy forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. Nyár van és villámló meleg. Állnak, s tudom, szárnyuk […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János – Impromptu
Jöjjön Pilinszky János – Impromptu verse. Össze-vissza csatangolok hónapok óta szakadatlan, öldöklő, édes napszurás kínoz, kápráztat éjjel-nappal. Honnét e sok-sok látomás? A víz felől kifordul éppen, tündökletesen fiatal, lebeg a hirtelen sötétben, a part fele csap mosolya. Tüzet fog messze pár vitorla. Merőleges déli meleg zuhog a szétszórt kabinokra. S a részletek, a kicsiségek! Egyszál […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Mire megjössz
Jöjjön Pilinszky János Mire megjössz verse. Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett. A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai. A pőre örökkévalóság. S […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Téli ég alatt
Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János – Van Gogh
Jöjjön Pilinszky János – Van Gogh verse. Ők levetkőztek a sötétben, ölelkeztek és elaludtak, miközben te a ragyogásban sírtál és mérlegeltél. 2 Alkonyodott. A rozoga melegben papírközelbe ért a nap. Minden megállt. Állt ott egy vasgolyó is. 3 “Világ báránya, lupus in fabula, a jelenidő vitrinében égek!” Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János versét! Mi a […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János – Magamhoz
Jöjjön Pilinszky János – Magamhoz verse. Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom, több vagy mindannyiunknál, benned vakít a bánat. Légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, bátran figyelj, mint ők figyelnek kegyetlen titkaikra S […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Van ilyen
Jöjjön Pilinszky János: Van ilyen verse. Cseléd akartam lenni. Van ilyen. Teríteni és leszedni az asztalt. Ahogy az áldozat föllépked és a hóhér lejön a dobogóról. Most az emelvény fokai között betűz a nap, és ugyanaz a nap, mintha senkit se vittek volna fel, ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni és dobogó. Lépcső közé […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Trapéz és korlát
Jöjjön Pilinszky János: Trapéz és korlát verse. Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, – vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Amiként kezdtem
Jöjjön Pilinszky János: Amiként kezdtem verse. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed az Amiként kezdtem írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János – Fabula
Jöjjön Pilinszky János – Fabula verse. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Szabadulás
Jöjjön Pilinszky János: Szabadulás verse. Először, mi a szekrényben volt. Másodszor, mi az ágy fölött, a polcon. Benézett még az ágy alá is, Majd falhoz állt az összegöngyölt utipoggyászt maga elé helyezve. Volt elég idő számba venni, Mi kimaradt. Mosókonyha. Kihült ebéd. Vaskarikára bilincselt kéz. Egy édes, édes ölelésre gondolt, És össze-visza kaszabolta Az utipoggyász […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.