Ajánljuk:

  • in

    Pilinszky János: Kráter

    Pilinszky János Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Őszi cirkusz

    Jöjjön Pilinszky János: Őszi cirkusz verse. Muzsikaszó az esti réten, falu alól, a fák alatt szapora dobszó, s édes, árva trombitahang, trombitahang ! A cirkuszos nép muzsikál, pereg a dobszó és ütemre forog- forog és körb jár a lomha bölcs, a barna medve. Elől a roppant medve és a táncoló bohóc utána, bohóc után a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Te győzz le

    Jöjjön Pilinszky János: Te győzz le verse. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Áldott szédület

    Jöjjön Pilinszky János: Áldott szédület verse. A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – A fényességes angyal is

    Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Levél

    Jöjjön Pilinszky János: Levél verse. Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre. Köszönjük, hogy elolvastad at Levél költeményt. Mi a véleményed Pilinszky János írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Utószó

    Pilinszky János: Utószó Pierre Emmanuelnek Emlékszel még? Az arcokon. Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A napon állok. A Paris Journalt olvasod. Tél van azóta, téli éjjel. Megteritesz a közelemben, megágyazol a holdsütésben. Lélekzet nélkül vetkezel éjszakáján a puszta háznak. Inged, ruhád leengeded. Mezítelen sírkő a hátad. Boldogtalan erejü kép. […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Van Gogh

    Jöjjön Pilinszky János – Van Gogh  verse. Ők levetkőztek a sötétben, ölelkeztek és elaludtak, miközben te a ragyogásban sírtál és mérlegeltél. 2 Alkonyodott. A rozoga melegben papírközelbe ért a nap. Minden megállt. Állt ott egy vasgolyó is. 3 “Világ báránya, lupus in fabula, a jelenidő vitrinében égek!” Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János versét! Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Amiként kezdtem

    Jöjjön Pilinszky János: Amiként kezdtem verse. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed az Amiként kezdtem írásáról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A szerelem sivataga

    Jöjjön Pilinszky János A szerelem sivataga verse. Egy híd, egy forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. Nyár van és villámló meleg. Állnak, s tudom, szárnyuk […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Négysoros

    Jöjjön Pilinszky János: Négysoros verse. Alvó szegek a jéghideg homokban, Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed a Négysoros írásról? Írd meg kommentbe!   A bejegyzés megtekintése az Instagramon   Vers a meglepetés. (@meglepetesvers) által megosztott bejegyzés, Febr 23., 2020, időpont: […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Elég

    Jöjjön Pilinszky János: Elég verse. A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy “visszavonúl a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.