Ajánljuk:

  • Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse.
    in

    Radnóti Miklós: Két karodban

    Radnóti Miklós Két karodban szerelmes verse feleségéhez, Gyarmati Fannihoz szól. A dalforma lebegő ritmusával jelezte, hogy a kölcsönös szeretet erőt vesz a halálon. A szerelem mindig oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A humánus élet igazolását és ígéretét jelentette, amelynek fontossága, szerepe úgy növekedett, ahogy csökkentek a valóságos élet esélyei. A háborús évek vad fenyegetései és […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

    Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább

  • Ismerős ez a szép vers? Radnóti Miklós: Bájoló
    in

    Radnóti Miklós: Bájoló

    Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le […] Olvass tovább

  • Ajánljuk! Radnóti Miklós - Virágének
    in

    Radnóti Miklós – Virágének

    Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Hasonlatok

    Jöjjön Radnóti Miklós: Hasonlatok verse. Íme a nagyszerű költemény. Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

    Jöjjön Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse. Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a füvön a fény és pattan a fákon dallal a hajtás! csak csörgető fekete tücskök zaja dicséri most fűnek és fának jó örömét! nézd a vízen, messze partok homályos tövén tükrösen fénylik […] Olvass tovább

  • Radnóti Miklós: Dicséret

    Jöjjön Radnóti Miklós: Dicséret verse. Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg. Hangodra kölyökként sikoltanak a záporoktól megdagadt kis csermelyek. Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós: Dicséret költeményét. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Rejtettelek

    Jöjjön Radnóti Miklós: Rejtettelek verse. Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Szerelmes vers

    Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a […] Olvass tovább