Ajánljuk:

  • in

    Radnóti Miklós – Razglednicák

    Jöjjön Radnóti Miklós: Razglednicákverse. 1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Éjszaka

    Jöjjön Radnóti Miklós: Éjszaka verse. Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon, csönd van a házban, az éber egér sem kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Augusztus

    Jöjjön Radnóti Miklós: Augusztus verse. A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós: Augusztus költeményét. Mi a véleményed Radnóti Miklós: Augusztus irásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Május

    Jöjjön Radnóti Miklós: Május verse. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Május írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szakítottunk

    Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között

    Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább

  • Érdemes elolvasni! Radnóti Miklós: Téli vers
    in

    Radnóti Miklós: Téli vers

    Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Mint a bika

    Radnóti Miklós – Mint a bika Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Dicséret

    Jöjjön Radnóti Miklós: Dicséret verse. Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg. Hangodra kölyökként sikoltanak a záporoktól megdagadt kis csermelyek. Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

    Radnóti Miklós: Himnusz a békéről Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Járkálj csak, halálraítélt!

    Radnóti Miklós – Járkálj csak, halálraítélt! Járkálj csak, halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. Ó, költő, tisztán élj te most, mint […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Arckép

    Radnóti Miklós: Arckép Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként! Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.