Ajánljuk:

  • in

    Radnóti Miklós: Zápor

    Jöjjön Radnóti Miklós: Zápor verse. Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporlik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad nyújtózik, az izmok erős szövedéke még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – A bujdosó

    Jöjjön Radnóti Miklós – A bujdosó verse. Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, tollamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Virágének

    Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyílik

    Jöjjön Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyílik verse. A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörg a napraforgó; a tücskök már riszálnak, odvában dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Éjszaka

    Jöjjön Radnóti Miklós: Éjszaka verse. Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon, csönd van a házban, az éber egér sem kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Férfivers

    Jöjjön  Radnóti Miklós: Férfivers című verse. Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon a csókoddal ojtott asszony is, s e hajlongó tréfája mögött még kést is dugdos előled. Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Hasonlatok

    Jöjjön Radnóti Miklós: Hasonlatok verse. Íme a nagyszerű költemény. Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Mint a bika

    Jöjjön Radnóti Miklós – Mint a bika verse. Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Razglednicák

    Jöjjön Radnóti Miklós: Razglednicákverse. 1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel

    Jöjjön Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel verse. Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel, a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el; hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Meséled, még nem is volt egészen három […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Naptár

    Jöjjön Radnóti Miklós: Naptár verse. Január Késõn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sûrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. Február Ujra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Aludj

    Jöjjön Radnóti Miklós: Aludj című verse. Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az! Sanghaj, vagy Guernica szivemhez éppen oly közel, mint rettegő kezed, vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most, ne nézz a földre sem, aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.