Ajánljuk:

  • in

    Radnóti Miklós: Június

    Jöjjön Radnóti Miklós: Június verse. Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Zápor

    Jöjjön Radnóti Miklós: Zápor verse. Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporlik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad nyújtózik, az izmok erős szövedéke még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Mint a bika

    Jöjjön Radnóti Miklós – Mint a bika verse. Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szakítottunk

    Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Erőltetett menet

    Jöjjön Radnóti Miklós: Erőltetett menet verse. Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel, s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Egyszer csak

    Jöjjön Radnóti Miklós: Egyszer csak verse. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe

    Jöjjön Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe verse. Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy nem vagy velem… Apám! Ha az […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Május

    Jöjjön Radnóti Miklós: Május verse. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Május írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    5 vers Radnóti Miklóstól, aki május 5-én született

    Május 5-én született Radnóti Miklós. Csupán 35 évig élt, mégis feledhetetlen műveket hagyott hátra. Most az ő verseiből szemezgetek. NYUGTALAN ÓRÁN Magasban éltem, szélben, a nap sütött, most völgybe zárod tört fiad, ó hazám! Árnyékba burkolsz, s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. Sziklák fölöttem, távol a fényes ég, a mélyben élek, néma kövek között. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között

    Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább

  • Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse.
    in

    Radnóti Miklós: Nem tudhatom

    Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Éjszaka

    Jöjjön Radnóti Miklós: Éjszaka verse. Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon, csönd van a házban, az éber egér sem kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.