Ajánljuk:

  • in

    Radnóti Miklós: Pogány köszöntő

    Jöjjön Radnóti Miklós: Pogány köszöntő verse. Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal […] Olvass tovább

  • Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse.
    in

    Radnóti Miklós: Nem tudhatom

    Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szusszanó

    Radnóti Miklós: Szusszanó Szép vagyok? Szép! Igazán? Gyönyörü! Te tudod? Tudom én! Százszorszép vagy! és hívó kiáltás szigoru téli erdőn, amikor fröccsen a napfény! Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Szusszanó versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Július

    Jöjjön Radnóti Miklós: Július verse. Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét! Mi a véleményed a Július versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Kis nyelvtan

    Jöjjön Radnóti Miklós: Kis nyelvtan verse. Én én vagyok magamnak, s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak – két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Kis nyelvtan írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Június

    Jöjjön Radnóti Miklós: Június verse. Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Zápor

    Jöjjön Radnóti Miklós: Zápor verse. Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporlik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad nyújtózik, az izmok erős szövedéke még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Mint a bika

    Jöjjön Radnóti Miklós – Mint a bika verse. Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szakítottunk

    Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Erőltetett menet

    Jöjjön Radnóti Miklós: Erőltetett menet verse. Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel, s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Egyszer csak

    Jöjjön Radnóti Miklós: Egyszer csak verse. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe

    Jöjjön Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe verse. Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy nem vagy velem… Apám! Ha az […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.