Ajánljuk:

  • in

    Radnóti Miklós – Mint a bika

    Jöjjön Radnóti Miklós – Mint a bika verse. Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Razglednicák

    Jöjjön Radnóti Miklós: Razglednicákverse. 1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel

    Jöjjön Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel verse. Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel, a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el; hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben. Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden. Meséled, még nem is volt egészen három […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szakítottunk

    Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Naptár

    Jöjjön Radnóti Miklós: Naptár verse. Január Késõn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sûrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. Február Ujra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Aludj

    Jöjjön Radnóti Miklós: Aludj című verse. Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az! Sanghaj, vagy Guernica szivemhez éppen oly közel, mint rettegő kezed, vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most, ne nézz a földre sem, aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Zápor

    Jöjjön Radnóti Miklós: Zápor verse. Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporlik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad nyújtózik, az izmok erős szövedéke még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltárai

    Jöjjön Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltárai verse. 1 Szakadt, dúlt ajkunk között forgó feszülő szavaink is csókká gömbölyödve bujdosnak itt a díszes pillák között egymásba- akadt csodáló szemünkben és elhalnak hang nélkül; amire születnek az cifra ajándék, zsoltáros látás és tudós csók terebélyén sárga rigóknak szárnyas, csattogó ölelése. 2 Régen lehozott fénylő csillagok akarnak szökni […] Olvass tovább

  • Érdemes elolvasni! Radnóti Miklós: Téli vers
    in

    Radnóti Miklós: Téli vers

    Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

    Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

    Jöjjön Radnóti Miklós: Himnusz a békéről verse. Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most […] Olvass tovább

  • Ismerős ez a szép vers? Radnóti Miklós: Bájoló
    in

    Radnóti Miklós: Bájoló

    Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.