Reményik Sándor
Ajánljuk:
-
in VERSEKReményik Sándor: A kagyló
Jékey Aladárnak Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy eltörni való. Apály s dagály közt, így, időm mulván, Várom, […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Viszontlátásra
Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! verse. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Enyém
Jöjjön Reményik Sándor: Enyém verse, Volt egyszer, Hol nem volt… Tavasz volt, Tavasz volt. Szűz ibolyaillat. Enyém volt? Enyém volt? Volt egyszer, Hol nem volt… Nyári rét, Nyári rét, Nyári rét, margarét. Enyém volt? Enyém volt? Volt egyszer, Hol nem volt… Fűzfalomb, Rámhajolt. Fáradt lomb, Hervadt lomb Rámhajolt. Enyém volt? Lesz egyszer, Hol nem lesz… Ha […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Hidak
Reményik Sándor: Hidak Egy hídon mentem át, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Két szál fenyő, Csak úgy, egymásba róva, Az Izvor lent dalolt. Egy percre én akkor megálltam ott, Behúnytam a szemem, Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol,- S egy látást láttam: A Dunát láttam messze, valahol, S az Erzsébet-híd ércpilléreit. Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Imádság
Jöjjön Reményik Sándor: Imádság verse. Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét, Vert aranyát a gondolatnak, Képek suhanó selymét nékem, Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak. Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak, Némák, akiknek én vagyok a nyelve, Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve, Árvák, akik nevében én beszélek […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Szív
Jöjjön Reményik Sándor: Szív verse. Szív – emberszív. Csak olyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese, s az elhagyottságé. Szív – magyar szív. Szív-alakú sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán. Körültombolja sötét gyűlölet. Szív – figyeld a rendhagyó verését: néha szinte eláll. Aztán jön egy óriási dobbanás a csillagokig fel, azért sem a halál! […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Pacsirta
Reményik Sándor: Pacsirta Lám Bélának A rét felett Trillázva lebegett. Emelkedett. Alatta zöldesbarna folt: Az erdő elveszett. Dalolt, dalolt. Úgy pazarolta magából a dalt, Hogy mámorába szinte belehalt. És mégis olyan üdén, könnyedén Fakadt a dal belőle, mint a lomb Nyírfatündérek karcsú ághegyén. Lassan, nehezen, mint komor kolomp Kondult a szívem – és eszméltem én: […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Végrendelet
Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt. Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Csendes csodák
Jöjjön Reményik Sándor: Csendes csodák verse. Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, […] Olvass tovább
-
Kormorán előadás – Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! a Kormorán előadásában. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Akarom
Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.