Ajánljuk:

  • in

    Sohonyai Attila – Kit mellőled

    Sohonyai Attila – Kit mellőled Kit mellőled kimozdíthat, akár vihar, akár lágy fuvallat; menjen, s légy te a szabad. Ne bánd, örüld ki téged ellök, tudd; nélküle vagy több! De ne átkozd a vele töltött időt, inkább köszönd, hisz attól élhetsz ma, hogy akkor megölt. Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila: Légy az enyém

    Sohonyai Attila: Légy az enyém Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, ahhoz, hogy jó legyen, adj egy kis édeset. Ne takarj be, hisz tüze van a vágynak, de ha ezt akarod, hát testeddel hűsítsd itt e katlan-lázat. Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek, hogy szép legyen, tegyél egy kis kedveset. Nem áltatás, és […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila: Napról napra

    Sohonyai Attila: Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant… De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila versek – ezeket érdemes elolvasnod!

    Jöjjön a Sohonyai Attila versek összeállításunk. Sohonyai Attila – Hogy szeretlek Mi az, hogy szeretlek? Mindenkinek más. Én ha összeszedem, így gondolok rád: Elmondhatom mi bánt, ha téged dühít is. Eltűröm ezért a vitát, s ha úgy, a te-igazságig. Hogy megszűnik önzőségem, mert érdekel véleményed. Ha fáj is, elismerem érved: hogy tudom, milyen egyenrangú félnek. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Csak legyél ott

    Sohonyai Attila – Csak legyél ott Ha este megjövök, van, hogy szorongok, ne kérdezz, csak legyél ott. Mikor a vállamra ül a félelem madár, s bordáimhoz közel károg, ne hessegesd el, csak legyél ott. Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy, ne emelj le semmit, csak legyél ott. […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila: 21

    Sohonyai Attila: 21 A lelkem sohasem volt játék tárgya, mégis, mindenki kezébe adtam; „tessék, tiéd, bánj vele amint akarsz”: valahogyan mindig naiv voltam. S kézen-közön, akár az érték, fogyott, és egyre kevesebb lett. Mind, ki megkapta, rosszul becsülték, és hát így is adták vissza nekem. Az idő telt, rájöttem, nem játék e játék, s az […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – A kezed

    Sohonyai Attila – A kezed Előtted sokak kezét fogtam… valahogy mindenkiében a bizonyosságot kerestem, és elszánt hitem volt, hogy valakiében ott van, akinek olyan a keze, mint -már tudom- neked. És ez a keresés elkeserítő volt, mert manapság az emberek kezei érzéstelenek. Próbáltam melegíteni, hátha ez a gond, de a hideg tenyér meddő-bizalom, rájöttem. Amikor […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Öröm

    Sohonyai Attila – Öröm Amikor előbb jön a nyár, s te vagy a meleg. Amikor rám vársz, amikor öt perccel több a veled. Amikor ráér az ébredés, és a kávéd ajkaimra gőzöl, amikor kedvedet teszed elém, amikor a rózsám arcodon vörös. Amikor színeket fúj az ősz, s mi levélként hempergünk a földön; amikor te a […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Te vagy

    Sohonyai Attila – Te vagy Botorkálós napjaimban, eltévedésem hajnalai előtt; te vagy a biztos térkép, tudatlan földrajzom mögött. Egyarcú, tucat-mindenkik közt elbújva; úgy találsz rám, mint különc tűre a szénakazalban. A fáradt robot-dolgozásban, az elnyűtt túlóra-tengereken; te vagy minden műszak közti lopott kávészünetem. S a pirula-lét éjjeli lefekvőin, ha a keserű izomláz kerget; te vagy […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila: Elég nekem

    Sohonyai Attila: Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém; elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél; nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb, […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Menedék

    Sohonyai Attila – Menedék Építek neked magamban egy barlangot; oda bújj, ha rosszak a napok. S ha felépültél, olykor te leszel menedéke annak, aki én vagyok. Köszönjük, hogy elolvastad Sohonyai Attila költeményét. Mi a véleményed a Menedék versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább