Sohonyai Attila

Sohonyai Attila – Aki már nincs neked Neked adtam mindent, mit lehet… eltört, száraz pohár vagyok, miből kiittak mindent: így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott. Próbáltam az otthon is lenni neked: a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó: megperzselni kedvedért magam ördögökkel, és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod. Voltam stabil talaj, voltam végtelen-eged, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Te vagy Botorkálós napjaimban, eltévedésem hajnalai előtt; te vagy a biztos térkép, tudatlan földrajzom mögött. Egyarcú, tucat-mindenkik közt elbújva; úgy találsz rám, mint különc tűre a szénakazalban. A fáradt robot-dolgozásban, az elnyűtt túlóra-tengereken; te vagy minden műszak közti lopott kávészünetem. S a pirula-lét éjjeli lefekvőin, ha a keserű izomláz kerget; te vagy […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Hova lett Bánt ez az aberrált világ, ez a szemnélküliség, ez a kézfogásmentes, együgyű, játszott őszinteség: hol az egyenes beszéd? Szúr a tompa, és dörzsöl a selyem, kicsinyes rébusz vallomásoktól összefonódnak kezek, s az utcákon a szerelem ádámkosztümben a vaktól, és a sükettől Éva felől kérdezget: hova lett a szeretet? Zakatol az […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Nihil Hamvadó cigaretták közt ücsörgök, s hosszan iszom a rövidet, kedvem, mint az eltékozolt esztendők, olykor bánat, olykor semleg. Már nem fáj, ha reszketek, és hazug, ha mosolygom. Élek, és morzsolódok, mint homokórában a szemek. Nincs odum, csak elhullott fészkem, járkálok, vagy lekuporodok, nem ad vígaszt se nappal se éjjel, verejtékben úszva […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Most, és azonnal Nem tudok már várni, nincs időm. Gyere ide tegnapra, hozzám, s maradj örök holnap utánig. Nincs már pazarolható órám, se percem; légy, légy te a jelen, s a megszépítő, végtelen múlás. Elfogytak kezeim közül a titkok, s létemből a töprengés; azt szeretném, hogy az óramutató fáradása légy. Minden szép, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Minden este Emlékszem mennyien mondták: ez nem lehet, ez nem megy. S mennyi fejtörést okoztál, mert először a másoknak hittem… Emlékszem mennyi gáncs érte bokánk, s vérhorzsoltan mosolyogtunk. Míg mások létünknek akarták szabni gátját, néztük saját életük zuhanását. Hogy mennyit volt ez másoknak keserű, és el nem fogadott, harag: egymásért mennyin mentünk […] Olvass tovább

Sohonyai Attila – Leszünk Lesznek még hullócsillagos vacsorák, szemet perzselő szemek, éjjeli buja lakomák: lesznek. Lesznek még kacajnevetések, gyermeteg játékkockák a pléden, csillámporos zúgások, selyem érintések: lesznek. Lesznek vad gondolatok, s durva sérelmek, ádáz civódások, meg nem értettségek: lesznek. Lesznek utálások, gyűlöletek, törő szép porcelánok, hasadt ígéretek: lesznek. Lesznek dalos napok, lesznek zivataros éjek. Lesz, […] Olvass tovább

Sohonyai Attila: Tenni mit kell Erősnek kell lenned! – hallottam elégszer, s voltam is, bár a hegy is porlik, ahogyan telnek az évek. Én nem vettem mérleget, hogy máséval méricskéljem; kinek nagyobb. E játékra csak annak van ideje, kire a jótól kiburjánzott az unalom. Sokszor mondták: csendben bírd! S esküszöm nem kiabáltam… ha sebekkel is, […] Olvass tovább