Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Pillanatok

    Jöjjön Szabó Lőrinc Pillanatok verse. Mióta tegnap megcsókoltalak s te sóváran (de csak egy pillanatra, mert máris tiltakoztál!) remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc – Balassagyarmat

    Jöjjön Szabó Lőrinc Balassagyarmat verse. Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! Legszebb ott volt fiatal életem, ott nem bántott talán még semmi se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Véletlen, hogy apámat épp oda vezényelte a vasút. Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok… Örvény […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nyár

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A túlsó part

    Jöjjön Szabó Lőrinc: A túlsó part verse. S ez lett fontos az Istenek előtt. Áldottak voltak a titkos erők, melyek a túlsó partra vittek át, ahol a lélek elejti magát, ahol gyógyul a fájó akarat, ahol bilincsét oldja a tudat, ahol levedli magányát az Egy, ahol a Sokba az ember hazamegy, ahol félelem és vágy megszünik, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Melletted

    Szabó Lőrinc: Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit meg ne tetéznék; katona vagyok katonák közt, s te vagy a vészfék: megállitasz, fogsz, hogy megint gyerek lehessek; tudom, hogy ma is jó vagyok, mikor szeretlek. Hogy még bírok embert szeretni, magam sem értem; szidtam a szerelmet, mikor róla beszéltem, láttam bukásnak, butaságnak, esküszegésnek, üzletnek, bűnnek, állati […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kár

    Szabó Lőrinc: Kár Kár elrontani, kár, buta kis életünket, úgyis ritka az ünnep, úgyis jön a halál. Mind, ami konc, ami érdem, ami lehet, be kicsi! Maga az ember, ahogy van, túlhitvány valami. Sír bennünk az igaz szív s épúgy sír a komisz; kár, hogy túlsokat ártunk fölöslegesen is. Pénz, hiuság, becsület: mind szánalmas csatatér, […] Olvass tovább

  • Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse.

    Popular

    in

    Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Köszöntő

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Köszöntő verse. Érzés, tudás tiszta méze gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe; betűk hordták: ők a mi lelkünk aranyméhei. Züm-züm, rétet, virágot, bejárták a nagyvilágot, s ma mint hála, mint kiáltás csordul szívünkből az áldás: “Éljen tanító bácsi!” Fel Csupa napfény az út, s mire 8 óra múlt, a mi osztályunk már […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Különbéke

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse. Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álamok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Magány

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse. Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Esik a hó

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Esik a hó verse. Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Semmiért egészen verse. Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.