Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Az irígység erdejében

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Az irígység erdejében verse. Dsuang Dszi mester erdejében ültem és szólt az egylábú virág: – Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz, én állok s nem jutok tovább! Szólt a százlábú: – Irígyeld a kígyót: annyi lába sincs, mint neked, bordái mégis gyorsabban viszik, mint az én száz lábam engemet! A kígyó az […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Munkanélküli a Dunaparton

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Munkanélküli a Dunaparton verse. „Fölösleges vagy!” – A semmittevés kézenfog és mint gyermekét a megőrült anya, vonszol a városban. Utcák sora forog köröttem; az üres idő csobogva nő fölém, s én benne lézengek, ahogy hulla lézeng a víz alatt. Ragyog a délelőtt, kísér a Dunapart, s csak ami zajt a sziszegő hullám […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Semmiért egészen verse. Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Szeretlek

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szeretlek verse. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Tavasz

    Jöjjön Szabő Lőrinc: Tavasz verse. „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb Legszebb tavaszi versek – íme 12 nagyszerű költemény a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc – Dzsuang-Dszi álma

    Jöjjön Szabó Lőrinc – Dzsuang-Dszi álma verse. Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nyár

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan

    Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

    Szabó Lőrinc: A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a Napot; megkergette, utolérte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebbe tette a Napot. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Még egyszer

    Szabó Lőrinc: Még egyszer Piros húsbarlang a szád, nézlek és nézel, elakad a szívem s érzem: már nem én akarom akaratomat. Piros, vérpiros remegés tested a fehér bőr alatt, idegen húsod rokoni hangon szólítja húsomat. Ha mi szólnánk, részegen is azt mondanánk, hogy nem szabad. Két néma tolmács dönti el, hogy ki vagyok és hogy […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Új szemüveg

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Új szemüveg verse. Hogy mondjam el, hogy ne nevessetek? …Kifizettem az új szemüveget s alig léptem ki a boltból, alig néztem körül az utcán egy kicsit, ég s föld kivirult: házak, emberek, az egész világ újjászületett. Nem győztem nézni. Mintha hirtelen megrészegedett volna a szemem, olyan szép volt az első pillanat, erősebb […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.