Szabó Lőrinc
Ajánljuk:
-
Koncz Zsuzsa verselőadása – Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Jöjjön Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el verse Koncz Zsuzsa előadásában. Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőkkel kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Erdei csönd
Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse. Az erdő arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörű volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Séta közben
Szabó Lőrinc: Séta közben Jó volna csöndben, egymagam, úgy élni, békén, boldogan, mint a pipacs vagy ott alább a margaréta, a szarkaláb, – jó volna egy kis tanyai ház előtt őrt állani, nyurga akác, és megborzongani, szótlanúl, ha az égre éji vihar vonul, és reggel a fénybe kéjesen belemosni millió levelem. Jó volna szállni, ameddig […] Olvass tovább
-
Mélyreható Szabó Lőrinc sorok, melyek mindig gondolatokat ébresztenek
Szabó Lőrinc versei az érzelmek mélységébe vezetnek, ahol a szerelem és a magány egyszerre jelenik meg. Ezek a sorok nem csupán egy kapcsolat emlékképei, hanem a belső világunk árnyékos és feszültségekkel teli rétegeit tárják fel. A költő szavai által a múlandóság, a vágy és az elvesztés fájdalma keveredik, mindig gondolatokat és érzelmeket ébresztve az olvasóban. […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel
Jöjjön Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel verse. Milyen száraz és hideg a lelkem, pedig te melengetted a kezeid közt! Milyen száraz és üres az ágyam, pedig teleszórtad a csókok aranyával! Csókok aranyával, arany levelekkel – de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. – Nem tudok aludni miattad, álmomban is ujjad simogatását érzem a homlokomon. Csillogó gyíkok […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: Különbéke
Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse. Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álamok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az […] Olvass tovább
-
Koncz Zsuzsa verselőadása – Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig
Íme Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig verse Koncz Zsuzsa előadásában. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok: Csoda, hogy jókedvű vagyok. Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: Nyári utazás
Szabó Lőrinc: Nyári utazás Nyár, dél, fény. Ég és föld: parázs, minden perc egy-egy baltacsapás: kábító fénybalták alatt izzadva csörtet a gyorsvonat. Ez jó nekem – – Óh, nem, ez is kevés: engem a Tűz vad lelke visz és old szét, hogy csupa láng legyek s elkapjam a menekülő egeket. Én tűz vagyok, érzem, oly […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: A megszállott
Jöjjön Szabó Lőrinc: A megszállott verse. Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és felveri minden pillanat emlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elitélt felett ha a halálos dob pereg, szakadatlan és süketen dobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok, gyötrődve és gyűlölve, hogy egyszer megízlelt húsod után kiált minden kis porcikám. Nem akarlak […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: Káprázat
Jöjjön Szabó Lőrinc: Káprázat verse. Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part, s tenger összevegyül, s együtt, egymás partján heverünk; – vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; – vagy […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték
Jöjjön Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték verse. Mondok valamit, kedveském: Szeretlek! Vagy ezt tudod már? Akkor egyebet, valami ujat, – add a fejedet, nézz a szemembe és mondd, hogy: Szeretlek! Huszonöt év kevés volt rá… Szeretlek, másodpercenként… Egész lelkemet beléd kötni ez a legrövidebb vezeték, ez a villámgyors „Szeretlek!” Szeretlek: ebbe búvik a szivem, vele […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.