Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Tavasz

    Jöjjön Szabő Lőrinc: Tavasz verse. „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb Legszebb tavaszi versek – íme 12 nagyszerű költemény a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nyitnikék

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyitnikék verse. Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kár

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Kár című verse. Szabó Lőrinc: Kár Kár elrontani, kár, buta kis életünket, úgyis ritka az ünnep, úgyis jön a halál. Mind, ami konc, ami érdem, ami lehet, be kicsi! Maga az ember, ahogy van, túlhitvány valami. Sír bennünk az igaz szív s épúgy sír a komisz; kár, hogy túlsokat ártunk fölöslegesen is. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc szerelmes versek

    Jöjjön Szabó Lőrinc szerelmes versek összeállításunk. Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. A teljes vers – Semmiért egészen […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

    Jöjjön Szabó Lőrinc: A szél meg a nap. Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a Napot; megkergette, utolérte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebbe tette a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Semmiért egészen verse. Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka verse. Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek – Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása! Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban

    Íme Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban verse. Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban Mit ér a tavasz, mit az új világ őnélküle? Csak még fájóbb az út most, mikor újra virágba borult, a domb, föl, hozzá, föl, a réten át! Mit a tág kép, s hogy suttog minden ág, s a jázmin, s hogy a gerle […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Az anyák

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Az anyák verse. Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc születésnapi idézet

    Íme Szabó Lőrinc születésnapi köszöntője. “Születésed napján mit kívánjak neked? Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet! Amit csak én kívánok neked és senki más, Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág! Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem, Hogy legyél itt mindig egészen mellettem. Ez a kívánság is önző látod, Ezért egyszerűen csak: Boldog Szülinapot Kívánok!” Szabó Lőrinc Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nincs rád időm

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nincs rád időm verse. Égből hívsz? Hangod még elér, egy percre fölfigyel bennem a vér, aztán csak régi, sötét dühe zúg, mar, mint a lúg. Én poklok rabja vagyok, és már nem tudom, mi a pihenés… Te? – Menj… Neked még otthonod az arany ősz, a kék tavasz: te ráérsz, tied a végtelen, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.