Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el verse. Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőkkel kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. Jött az erdő, nekivágtam. A bozótban őzet láttam. Kergettem, ottmaradt, Cirógattam, elszaladt. Ha elszaladt, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Tavasz

    Jöjjön Szabő Lőrinc: Tavasz verse. „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb Legszebb tavaszi versek – íme 12 nagyszerű költemény a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Hajnal a nagyvárosban

    Szabó Lőrinc: Hajnal a nagyvárosban Piros hajnal, – a város is piros álom, ha sáros is. Aszfalt-tükrök az eső után, piros ég millió piros pocsolyán. Csöndes a nagy tér, üres és még nem mocskolja ébredés, tömeg, zaj, gép, robogó kerekek – Csak én vagyok itt, meg a verebek. Borzas verebek csipegetik a kelő nap arany […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én verse. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi

    Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, A világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi – zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdot jártam, A bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, Körülsetteng, rámkukucskál – s közel hajlik, így ni, így – súgni akart […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem

    Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam, benne mindenféle régi, s mindenféle új van. A régi a lecke s én gyártom az újat, hogy megnőve, szép hazámnak segíteni tudjak. Festek, írok, építek tornyot, hidat, embert, papíromon sok a ház, és csak úgy nyit a sok kert. […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nyár

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Arany nap

    Szabó Lőrinc: Arany nap – Arany Nap, mit mesterkedel? – Készítem a nyarat. – Hát még mit? – Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. – Nekem mit? – Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. – Borzasztó! Azt nem szeretem! – Nem baj! Ma megeszed, jutalmul télre fényt […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan

    Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s […] Olvass tovább

  • in ,

    Koncz Zsuzsa verselőadása – Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el verse Koncz Zsuzsa előadásában. Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőkkel kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.