Ajánljuk:

  • Trending

    in

    Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján

    Jöjjön Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján költeménye. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszel és átkozott költők rettentő téli danákkal valahol […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Testvérek

    Jöjjön Illyés Gyula: Testvérek verse. Három nap néztem volna csak szemed árnyékos völgyét, szemöldöködet, a pillák sűrű sását, mely között az eleven kis vadvíz incseleg, villantja fényét, fürge terveit, síkos halacskák szökdeléseit – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. S töltöttem volna három új napot csak nézni némán a lágy hajlatot: […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Biztató a szerelemhez

    Jöjjön Ady Endre – Biztató a szerelemhez verse. Szép asszonyom, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág. És mégis, hidd el, ez az egy Hajszás valamink: a valóság. Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kérő daganata A sírban sem fog lelohadni. Drágám, az évek és napok, Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: Holnap […] Olvass tovább

  • in

    Simon Márton: Háromnegyed négy

    Jöjjön Simon Márton: Háromnegyed négy verse. A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom. Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam. Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. Nézem. Ebben a ritkás fényben én is csak […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Nyárutó

    Csukás István: Nyárutó Lassan véget ér a nyár. Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve visszadereng: örök hófalról az örökös napfény. Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Két szárny

    Jöjjön Váci Mihály: Két szárny verse. Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égreszálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos együtemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül, – szárnyak lettünk egymással. Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

    Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás verse. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim, Véled enyésznek. Jaj! sem a sérült szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé, Vissza nem adnak. Élj szerencsésen, valamerre fordulsz! Légyen áldásom veled és vezérljen! Légyen a Végzés utain szerelmünk […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő verse. Mint egy megért boróka, Mely tiszta hóra hullott; Mint a delin fehérlő Rózsába bútt bogárka; Mint a korinti szőlő A cúkoros kalácson: Úgy bársonyollik, oly szép, Oly édes egy kerekded Szeplőcske Lilla mellén. Ez az a kies szigetke, Amelybe a szerelmek, Ha keble tengerének Téjhabja közt fürödtek, Enyelgve […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Add nekem a szemeidet

    Jöjjön Ady Endre: Add nekem a szemeidet verse. Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Kinek már álma sincs

    Jöjjön Szabó Magda: Kinek már álma sincs verse. Rólad, terólad. Míg erőm tart, s a lopott pillanat szabadsága szavakra bomlik, megnyitja torkomat. Ó, hadd kiáltsam messzire, mi vagy nekem e súlyos ég alatt! Talán utólszor. Mert a nappal kiszopja csontjaimat, mert ébren várom, a hegyen hogy gázol át a virradat. Kinek már álma sincs, meddig […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Megyek feléd…

    Várnai Zseni – Megyek feléd… Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . . most […] Olvass tovább

  • in

    Négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes vers

    Válogatott versek sorozatunkban most négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes verset hoztunk. Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Klikk a teljes versért Dsida Jenő: Szerelmes ajándék Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.