Ajánljuk:

  • in

    Kölcsey Ferenc: Szerelemhez

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Szerelemhez verse. Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában Hű […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Tűz és víz

    Vörösmarty Mihály Tűz és víz Egy tűz van csak erős, és egy víz árja hatalmas, Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt: Mindkettőt szemeidbe, o némber! az istenek adták: Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét. Mi a véleményed a Tűz és víz írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz című verse. Az egész világ feléledt S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend; Csak az egy Vitéz nem örvend. Enyelegnek a juhnyájak, Tehenek, lovak futosnak, Danol a pacsirta s a pinty; Az egész berek homályja Zeneg édes énekekkel: Egyedűl csak én kesergek. Ihon, a kinyílt mezőkben, Ligetekbe, rétbe, kerten […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Virágének

    Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Játszottam a kezével

    Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Október délután

    Jöjjön Radnóti Miklós – Október délután verse. Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dúdolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Április

    Jöjjön Illyés Gyula: Április verse. Forog a vízimalom, be jó rádgondolnom a vízimalomról! Repül a vadgalamb, be jó rádgondolnom a vadgalambról! Míg körül megtavaszodik. * Ahány rezzenést tesz a föld, be jó, veled cinkosan összeölt. * Fütty harsan, felhő utazik Ég, csillagaival, rét, illataival, be jó, veled titkosan összevarr. * Sőt a sárban a cinke-lábnyom. […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Én tudlak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Hegyi beszéd

    Dsida Jenő: Hegyi beszéd Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull. Nem érzem a világ-nagyság iszonyú súlyát vállamon: a csillag-titkok, csillag-dalok, fogamzás, keletkezés, halál: nem érdekelnek. Megnőtt az életem. Minden eltörpült. Szeretek: én vagyok fontos és ő. Töprengés nélkül éljük […] Olvass tovább

  • in

    A világirodalom legszebb szerelmes versei

    Ezúttal a szerelmeseknek kedveskedünk olyan költeményekkel, amelyeket a világirodalom nagy szerzői írtak. Gyönyörű sorokat olvashatunk, amelyek igazán meghitté és még tüzesebbé teszik a hangulatot! Küldd el kedvesednek, vagy olvassátok el együtt! Íme A világirodalom legszebb szerelmes versei válogatásunk! Elizabeth Barrett-Browning: Hogy hogyan szeretlek? Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el. Ameddig lelkem ér, oly messze forr Szerelmem, s […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Vajjon milyennek láttál?

    Jöjjön Ady Endre: Vajjon milyennek láttál? verse. Nagy és derűs kópéságom Véletlen, napos mezében Jobb szerettél volna látni? Csupán egyszer látni engem Gondolod, hogy szívig-láttál S hitted-e, hogy híven láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék. S minden vagy, mi lehetséges, Minden lehetsz, mire vágyok, Talán semmi, talán minden […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A tavaszi szív

    Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.