A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek a szerelmes versek.
Jöjjön Vajda János: Szerelem édene verse. I Eszemadta kisleánya, gyöngyalak, Hej, mióta téged én megláttalak! Talán egyet fordult vélem a világ, Hej azóta nekem áll a boldogság. Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna! Szép szemed világol minden bokorba; Minden ágon víg madár dalol nekem, Mennyországgá változott az életem. Huzhatd cigány azt a […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Első szerelmem verse. Emlékszem még, emlékszem reája, Ifjuságom boldog szép korára! Fényes napja s könnyü fellegével, Azt az időt hogy felejteném el? Rengő habján játszva vitt az élet, Azt sem tudtam: melyik partra nézzek? Vigan mentem, mint a könnyü csolnak, – Örvény és szirt eltakarva voltak. Suttogó lomb, csattogó madárdal Boldogságnak […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Leánykérő ének verse. Friss, daloló szerelemmel elődbe Vonszolom ifju szivem s kacagok – Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod, S hagyd a kezed a kezemben örökre. Érzed-e énekemet? Beköszönne Most a szivedbe, ha úgy akarod! Duzzad az ér meg a vér kavarog S nem harapok ajakadba – megölne. Jajj, ez a […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Sok baj verse. Mi lelt engem, én nem tudom, Hej nagyon sok az én bajom: Szeretni kell a rózsámat, Tőle csókoltatni számat. Karcsu testét átkarolnom, Ölelését elfogadnom, Nézni rá s őt hagyni nézni És szemétől el nem égni! Van-e ily baj a világon, Mint az én nagy boldogságom? Félek, félek, hogy mulandó, Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Ki a hamis? verse. A sok leány között Egy kettő ha van is, Hazudtatok nekem, Hogy a lány mind hamis. Ím e kis barna hölgy Könnyű, mint a madár, Ne higye senki is Azért, hogy csapodár. Őszinte, jószivű, Szemében lelke ég: Ily szép világitást Aligha láttam még. S ha néha rám tekint – […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szerelemhez. Még egyszer, szerelem! Érezzem lángodat, Még egyszer édesen Gyötrő hatalmadat. Add vissza búmnak, ah, Lyánykám hajfodrait, Csábító két szemét, Mosolygó ajkait. Hagyj andalogni még A rózsás arcokon, A tőlem elragadt Oly égi bájakon; Hogy majd ha száll a nap S a csendes este jő, A hold sugárinál Derengvén a mező, Epedve […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szerelmes verse. Hasztalan van olvasásom, Nyugtot nem lelek; Munkátlan toll áll előttem S puszta levelek. Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál S rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet: Képed benne van; A magány sem: képed ott is Üldöz úntalan. Ah nem tudlak elkerűlni, Mert szivemben vagy; […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Laurához verse. Közte sűrű kénynek, fájdalomnak, Lyányka, lyányka nyugszom kebleden, Gyakran Léthe lankadási nyomnak, Gyakran védő karjain angyalomnak Új örömfény terjed létemen. Szenvedünk, s bár nyúgodalmat kérek, Vérző búnkat mégis ölelem; Hidd el azt, a bú s öröm testvérek, S kényben úsz e jóltevő tündérek Szép körében képzet s értelem. Meg ne bánd, […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Vilma emlékkönyvébe verse. Minden virágát életemnek, Melyet még sorsom nyújtogat, Vidám vagy gyászló szín alatt, Örömimnek vagy keservemnek, Barátság s Szerelem, Tinéktek szentelem. Minden virágát életemnek Vígan fűzöm hajam körűl, Az ég borong és felderűl, S tavasszal új rózsák teremnek, Barátság s Szerelem Míg ti laktok velem. Minden virágát életemnek Hervasztja sírom […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Nelli verse. Hát a szerelem szent lángja Csak illy mulandó? S Nelli is, mint minden lyányka, Csak változandó? Hív szeretőt az ég alatt Ne kérj, kebelem! Ha a szelíd Nelli csalhat, Hol a szerelem? A kép angyalvonásai, A kegyes szemek Nem a lélek tolmácsai: Csak csalfa szerek! A szerelem esküvését A […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az alvó királyleány verse. Királyleányom, szűz Teljesedés, Itt áll lovagod. Ez a mese-erdő: Én vagyok itt a nagy életre keltő. Ma a csodáknak éjjele vagyon, Valóság lehet, mit csak álom festett: Csak egy óráig őrizzem a tested. S vissza se nézek, úgy futok tovább, Várj új lovagot, újabb ezer évet, Aludj az erdőn. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szép voltál volna verse. Szép voltál volna, lyányoknak való S Istentől is víg ölekre eresztett S be furcsa vagy Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted Csókok után, be furcsa vagy. Tépted, tiportad rózsás napjaid S rózsás napjaid tépték és tiporták, Életeden Átbitangoltak némber-csordák, Ifjú, forró életeden. Nem tudták s te sem tudtad, hogy […] Olvass tovább