Túrmezei Erzsébet

Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka verse. Fehér takaró, ezüst fénytartó, valót eltakaró. Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás. Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj… Se bün, se szenny, se sár, se szin, se könny, se kár, csak hó és holdsugár. Hiszen igy volna […] Olvass tovább

Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság verse. Ha én betlehemi pásztorgyermek lennék, karácsony estéjén a jászolhoz mennék. Ha volna egy szelíd, szép, fehér báránykám, azt is odavinném, azt is odaszánnám. Gyorsan letérdelnék… Milyen jó is volna! Angyalok éneke gyönyörűen szólna. Talán egy kis angyal kezemen is fogna. Megtartó Úr Jézus rám is mosolyogna. De én nem […] Olvass tovább

Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Meddig verse. Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig. Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok Veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet. […] Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc […] Olvass tovább

Jöjjön Túrmezei Erzsébet: A harmadik verse. Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! – nyugtat […] Olvass tovább