Ajánljuk:

  • in

    Váci Mihály: Valami nincs sehol (Előadja: Latinovits Zoltán)

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol című verse Latinovits Zoltán előadásában. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincsen sehol

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály – Nélküled

    Váci Mihály szerelmes verse – íme a Nélküled. Elmúlnak így azt estjeim, nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled ­ szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-le hullom, de sóhajom utánad ­ felemel. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály – Még nem elég

    Jöjjön Váci Mihály – Még nem elég verse. Még nem elég Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Végül

    Váci Mihály: Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Tiszta és jó

    Váci Mihály (1908-1980) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. Verseiben gyakran foglalkozott a szerelem, a szabadság, a hazaszeretet és a szocializmus témájával. Tiszta és jó című verse egy olyan szerelemről szól, amely tiszta, őszinte és tartós. A vers lírai hőse egy olyan embert szeret, akiben megtalálja a tökéletes társat. A vers érzékletesen írja […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát

    Váci Mihály és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát Az irodalom mindig is képes volt az ember lelkét megérinteni és mélyen befolyásolni. Váci Mihály neve azok között a költők között ragyog, akiknek versei nem csupán szavak és sorok, hanem valódi érzelmek és gondolatok hordozói. Mutatjuk Váci Mihály azon versét, ami sokak szívét lopta […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Minden teérted

    Váci Mihály: Minden teérted Minden Teérted, minden csak Tenéked. Veled vitázik minden gondolat. És mindenik csak tebelőled éled, te vagy, kit szoroz, kivon, összead az elme- pontos összeg csak tevéled lesz a világ: – tökéletes, ha vagy! Míg észreveszel, látsz- csak addig élek: benned, veled hiszem szép harcomat. Épülő sorsod világot megértet velem- s milliók […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: A cigánylány

    Jöjjön Váci Mihály: A cigánylány verse. Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fel a porszínű mennybe, szalmafelhővel görnyedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsattan olykor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Szipogva táncolt a törekben, térdét hűs vödrökkel törette. A pelyvahordó nyele két sebbé csókolta tenyerét. Ha […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Búcsúzás

    Váci Mihály: Búcsúzás „Aztán vigyázz! Jó egészséget!” – Ne aggódj, ne légy ideges! – Búcsúzunk. Még sokáig nézlek, s Te még sokáig integetsz. Szánva, értőn, nevetve néznek, bólintanak az emberek. Mennék, – de most minden lépésnek szívembe botló súlya van. Milyen is voltál? – Visszanézek, s látod? – Rád intek boldogan. És bátorító nevetésed fényével […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

    Jöjjön Váci Mihály: Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Kettesben önmagammal

    Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Bíztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk. Hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.