Ajánljuk:

  • in

    Váci Mihály: Két szívdobbanás

    Jöjjön Váci Mihály: Két szívdobbanás verse. Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni, ki emeli fel ránk fejét bátran, velünk nevetve és mi kinek szorítsuk meg kezét; kinek hajlik hozzánk a válla, ha feszíteni kell az izmokat, míg – mint gyermeki indulat, – átjár melegen a munka láza; ki harcol a mi fegyverünkkel, ki az , ki […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály – Nélküled

    Váci Mihály szerelmes verse – íme a Nélküled. Elmúlnak így azt estjeim, nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled ­ szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-le hullom, de sóhajom utánad ­ felemel. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

    Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Végül

    Váci Mihály: Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem

    Jöjjön Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem verse. Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig Érdemes lesz, – hiszem. Nehéz – s el kell fogadni ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; – a túloldal ne lássa […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály – Még nem elég

    Jöjjön Váci Mihály – Még nem elég verse. Még nem elég Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Kettesben önmagammal

    Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Bíztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk. Hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk. Köszönjük, hogy elolvastad Váci Mihály költeményét. Mi a véleményed […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Virág

    Váci Mihály: Virág Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Állad remegve fogom kezembe, és arcodat, mint lámpát fordítom a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e, mikor szeretni magam nem tudom. De jó is lenne még dúdolva-sírva átcsavarogni néhány éjszakát, s nézni, mikor […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Tiszta és jó

    Jöjjön Váci Mihály: Tiszta és jó verse. Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy egy pillanatra láttam a világot, csak annyira, hogy pontosan lemérjem, – mi az, amit nehéz lesz már elérnem: mindent, miről a kitárt messze hírt ad, barátokat, kik asztalukhoz hívtak, s közös beszédünk egy dologról áradt: a bort dicsértük és az éjszakákat, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincsen sehol

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. Gyalog szerettem volna jönni, hogy érezzem: – a telt kalász, a rét sok térdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át. Gyalog szerettem volna jönni át […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Búcsúzás

    Váci Mihály: Búcsúzás „Aztán vigyázz! Jó egészséget!” – Ne aggódj, ne légy ideges! – Búcsúzunk. Még sokáig nézlek, s Te még sokáig integetsz. Szánva, értőn, nevetve néznek, bólintanak az emberek. Mennék, – de most minden lépésnek szívembe botló súlya van. Milyen is voltál? – Visszanézek, s látod? – Rád intek boldogan. És bátorító nevetésed fényével […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.