Váci Mihály
Ajánljuk:
-
in VERSEKVáci Mihály: Valami nincsen sehol
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Búcsúzás
Váci Mihály: Búcsúzás „Aztán vigyázz! Jó egészséget!” – Ne aggódj, ne légy ideges! – Búcsúzunk. Még sokáig nézlek, s Te még sokáig integetsz. Szánva, értőn, nevetve néznek, bólintanak az emberek. Mennék, – de most minden lépésnek szívembe botló súlya van. Milyen is voltál? – Visszanézek, s látod? – Rád intek boldogan. És bátorító nevetésed fényével […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Szelíden, mint a szél
Jöjjön Váci Mihály: Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Kettesben önmagammal
Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Bíztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk. Hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk. Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Tiszta és jó
Jöjjön Váci Mihály: Tiszta és jó verse. Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy egy pillanatra láttam a világot, csak annyira, hogy pontosan lemérjem, – mi az, amit nehéz lesz már elérnem: mindent, miről a kitárt messze hírt ad, barátokat, kik asztalukhoz hívtak, s közös beszédünk egy dologról áradt: a bort dicsértük és az éjszakákat, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály – Még nem elég
Jöjjön Váci Mihály – Még nem elég verse. Még nem elég Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, […] Olvass tovább
-
in VerselőadásLatinovits Zoltán verset mond – Váci Mihály: A cigánylány
Jöjjön áci Mihály: A cigánylány című vers Latinovits Zoltán előadásában. Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fel a porszínű mennybe, szalmafelhővel görnyedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsattan olykor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Olvasd el a teljes verset ITT! Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Két szívdobbanás
Jöjjön Váci Mihály: Két szívdobbanás verse. Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni, ki emeli fel ránk fejét bátran, velünk nevetve és mi kinek szorítsuk meg kezét; kinek hajlik hozzánk a válla, ha feszíteni kell az izmokat, míg – mint gyermeki indulat, – átjár melegen a munka láza; ki harcol a mi fegyverünkkel, ki az , ki […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály – Nélküled
Váci Mihály szerelmes verse – íme a Nélküled. Elmúlnak így azt estjeim, nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-le hullom, de sóhajom utánad felemel. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Pipacsok a búzamezőben
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Végül
Váci Mihály: Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKVáci Mihály: Ha érdemes – ha nem
Jöjjön Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem verse. Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig Érdemes lesz, – hiszem. Nehéz – s el kell fogadni ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; – a túloldal ne lássa […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.