Ajánljuk:

  • in

    Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

    Jöjjön Váci Mihály :Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Százhuszat verő szív

    Jöjjön Váci Mihály: Százhuszat verő szív vers. Már összeroskadsz, – végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? – […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Végül

    Jöjjön Váci Mihály: Végül verse. Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Szelíden, mint a szél

    Jöjjön Váci Mihály: Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Tiszta és jó

    Jöjjön Váci Mihály: Tiszta és jó verse. Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy egy pillanatra láttam a világot, csak annyira, hogy pontosan lemérjem, – mi az, amit nehéz lesz már elérnem: mindent, miről a kitárt messze hírt ad, barátokat, kik asztalukhoz hívtak, s közös beszédünk egy dologról áradt: a bort dicsértük és az éjszakákat, […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

    Jöjjön Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben költeménye. Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály Balatoni félrevezető

    Jöjjön Váci Mihály Balatoni félrevezető verse. A Balaton az egy kéklő nagy víz. Van körötte hegy, ménkő nagy, vagy tíz! A Balaton az vízből áll meg partból – A part a vízből kiáll és attól – kezdve van a magyar tenger. Átlábolhatod száraz sereggel. 2. Milyen magas hullám dördül! Ezt úgy hoztuk be – külföldről! […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Búcsúzás

    Jöjjön Váci Mihály: Búcsúzás verse. „Aztán vigyázz! Jó egészséget!” – Ne aggódj, ne légy ideges! – Búcsúzunk. Még sokáig nézlek, s Te még sokáig integetsz. Szánva, értőn, nevetve néznek, bólintanak az emberek. Mennék, – de most minden lépésnek szívembe botló súlya van. Milyen is voltál? – Visszanézek, s látod? – Rád intek boldogan. És bátorító […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Valami nincs sehol (Előadja: Latinovits Zoltán)

    Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol című verse Latinovits Zoltán előadásában. Hallgasd meg a verset Latinovits Zoltán előadásában. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Beszélgetések

    Jöjjön Váci Mihály: Beszélgetések verse. A barna éjszaka mezsgyéin, a lámpák napraforgói alatt, hogy szerettem Veled az égre nézni, ha már nem leltünk szavakat! Erkélyek sötét fedélzetein hajózni éjek, emlékek felett, hallgatni egymás mellett és susogni, mint virágok fölött a levelek! És eszpresszók gyóntató asztalánál gyufát tördelve éjjelig, mennyit tudtunk arról beszélni, hogy csak beszélünk, […] Olvass tovább