vers a télről
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Szerenád
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szerenád verse. A kormos égből lágy fehérség szitálja le üres porát. Didergve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégsem hallható, mert zsongva, súgva, és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem, zordon árnyat egy hófehér, szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A puszta, télen
Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta, télen verse. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Téli ég alatt
Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Téli vers
Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább
-
József Attila: Tél
Jöjjön József Attila: Tél verse. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Téli napsütés
Jöjjön Radnóti Miklós: Téli napsütés verse. Az olvadt hó beroskad és szertesündörög,… kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként […] Olvass tovább
-
Arany János: Téli vers
Jöjjön Arany János: Téli vers költeménye. Ej, ej, garázda tél apó! Ki ördög hítta kelmedet, Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó Borítja házi telkemet? Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! Pedig milyen jó szeme volt Nyáron, szerelmesek után! Mily villogó szemmel lesett Minden sovárgót, csintalant; Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Téli alkony
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: A hatalmas tél
Jöjjön Ady Endre: A hatalmas tél verse. Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek: Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak, Összevissza beszélnek. Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva: „Hé, szomszéd, most mondja meg, Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?” És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen. Szeretik egymást nagyon S hófedeles […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: A téli Magyarország
Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. […] Olvass tovább