A versek oldala
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Honszeretet verse. Szeresd hazádat és ne mondd: A néma szeretet Szűz mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett. Tégy érte mindent: éltedet, Ha kell, csekélybe vedd; De a hazát könnyelmüen Kockára ki ne tedd. S nem csak dicsőké a haza; A munkás pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon derűletén. Tűrj […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Remény és emlékezet verse. Meddig vezérlitek háborgó éltemet, Meddig lebeghet még hajócskám köztetek, Remény, emlékezet? – Te, a lecsendesült lélek tulajdona, Mely áldva lengsz körűl magányos dombomon, Elmúltak szelleme, Ha majd szorúlni kezd lélekzetem, s nehéz Fájdalmaim között végkínomat nyögöm, Eljősz-e menteni? S mint a hanyatló nap földünk tanyáira, Lövelsz-e nyugtató sugárokat […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: MÉH című verse. Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé, Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett. Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót, S melyet nem sejték, a tövis éle megölt. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Atyám sirjához verse. Feléd borongnak, bús temető, komor S vad képzetekben éji keserveim; Feléd, hol elhúnyt jó atyámat Sír födi, és füzeid takarják. Oh, a kegyesség szendereg ott maga, Mely földet únván, a rokon égiek Csendébe visszatére, s engem Gyámtalanúl hagya itt epedni. De nem soká küzd, érzem előre is, Nem küzd […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A hajnalhoz verse. Szépen hasadsz a támadat ormain O puszta tájnak hajnala! hűs szelek Lengnek ki nyílt rózsás öledből, S víg öröm ül piros arcaidban; De nem vidítják lelkemet ékeid. Vigasztalatlan térek elődbe: im Keserv borong sötét szememben, S éltem erét epedés zavarja. Ah tán vidámabb léssz nekem egykoron, Ha majd utolsó […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A völgyi lakos verse. “Zöld fürtözettel Feszül az égnek A hegy tövéből Egy hársfasor. Alóla lassan Zuhogva csermely Szakad siralmas Lakom felé; Ott nyugszik ottan Kél hajnalarcu Tündér alakban Vezér tüzem, A szöghajú lány; Szép, mint kelő nap, S mint a lenyugvó Olyan szelíd. De mit tünődöm? Nem tudja, vagy tán Ha […] Olvass tovább
Vörösmarty Mihály, a reformkor jeles költője legendásan jó barátságot ápolt Jedlik Ányossal, a tudós szerzetessel és Fáy András író-politikussal. Voltaképpen nekik, hármójuknak köszönhetjük egyik legkedveltebb nemzeti italunkat, a fröccsöt! Március 15. közeledtével mi mással is emlékezhetnénk meg méltó módon róluk, mint a Fóti dallal. A Szózat és a Csongor és Tünde zseniális szerzője sosem titkolta […] Olvass tovább