A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: Látható az Isten verse. Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten. De jaj annak, ki meglátásra vak, s szeme […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Én és az Isten verse. Nagy-nagy rémek űztek, már mindent bejártam: végső menedéknek Istennél megálltam. S lám az Isten nékem sziklaszilárd vért lett, gond meg nem találhat, baj hozzám nem érhet, mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz, nekem menedékem, végső menedékem! Míg örömben jártam, nem leltem meg Istent. Rá csak […] Olvass tovább
Wass Albert: Téli álom Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a bércek hó-palástja, sötét-lilára […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Szeretném verse. Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem […] Olvass tovább
Wass Albert – Ünnepvárás Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön: virágok, nyíljatok előtte ki. Pacsirták: énekeljetek! Patakok: csengjetek, nevessetek! Galambok: búgjatok! A nagy mező dallal legyen tele, és napsugárral, fénnyel, szerelemmel, csak tavasz legyen akkor és kacagás, szemeinkben ne lásson könnyeket….. Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Én majd csak nézni fogom […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Üzenet haza verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: A nyár ment át az erdőn verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Lehajtott fejjel, nesztelen haladt. Hiába volt felhőbe-halt a lelke: azért az erdő mégis észrevette. Egy szél indult valahol: csoda-könnyű, s az izgatott fák halk morajra keltek. Harangvirágok összecsilingeltek, s egyszerre feldalolt minden madár: „A Nyár! a Nyár! […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Valahol messze susognak a lombok verse. Valahol messze susognak a lombok, Valahol messze dalol a madár. A réteken már nyílnak a virágok, S az erdő szélén ott legel a nyáj. Valahol messze egy pacsirta szól. Megérkezett már a vidám követ? Avagy csalogány volna késő éjszakán? Én nem hiszem. Azért… talán… lehet… Csak álom […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Szívpalota titka verse. Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba. A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítna: zokog, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Március verse. Ma jött az első vad tavaszi szél szőkén lobogva és bomlott-merészen, pirosan, mint egy korai virág. Összezörögtek a fekete fák: megannyi sok titok tudója, rejtelmesen és titkolódzva súgtak… Egy rügy kidugta kíváncsi fejét, rózsaszínné mosolyodott egy felhő, valahol egy cinke hangolni kezdett egy új zenét : ,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!” Este volt, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Nagypénteki sirató verse. Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. […] Olvass tovább