A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: Dal című verse. Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt… csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold; Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed… beléje […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Mi lesz veled? verse. Mi lesz Veled, ha jön az ősz, s nem nyílik több virág; ha ködbe borul körülötted a világ? Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény, s a parti fűzfa sárgán integet, s a gúnyos szél, a novemberi szél kinevet? Mi lesz Veled, ha egy fekete árnyék egyszer […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Intelem! verse. Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erő. Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád, s idegen zsarnok lakja otthonod: bús […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Őszi dal verse. Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz. De elmentél, veled a nyár, az álmok. Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken. A hervadásban elmerülve állok, És fáj az ősz, a bánatom, a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert – A láthatatlan lobogó verse. Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon. Seb a vállamon és seb a markomon, de fogom, viszem és megtartom. S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem! Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat, de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó! Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. Magosra […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Ábránd verse. Ma ünnepelve szökni hagyta fáradt foglyát a zsarnok város. Oly csend van itt. A lelkemen nagy béke ül: nyugodt, halálos. Jó volna így, Valakivel megosztani e drága csendet. A Vetést nézni, állva, várva, míg a halál halkan becsenget… Virágot szednénk tarka erdőn, juhokkal mennék zöld mezőre, s ha lelkünk búsabb Istent […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Őszi hangulat verse. Mikor a hervadás varázsa megreszket minden őszi fán, gyere velem a hervadásba egy ilyen őszi délután. Ahol az erdők holt avarján kegyetlen őszi szél nevet, egy itt felejtett nyár-mosollyal szárítsuk fel a könnyeket. Hirdessük, hogy a nyári álom varázs-intésre visszatér, s a vére-vesztett őszi tájon csak délibáb-varázs a vér. […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Hajnali nyomok verse. Látom: ma erre jártál, Nyomot hagytál a harmatos gyepen, A madarak is tán azért dalolnak, s az Isten is azért mondá talán: ma szép idő legyen. Azért kelt fel a nap is ilyen korán, hogy csókolhassa azt a kis nyomot, amely a bükkerdőig elvezet. A bükkerdőbe már be sem […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Emlékezz szerelmemre! verse. Ha föléd felhők gyűlnek, és körbezár a sűrűsödő árnyék, emlékezz csak, még kék az ég! Ha vonat közeleg hörögve, s jéghideg rémület lopakszik feléd, emlékezz: fogtuk egymás kezét! Deres sötét, ha mindent eltakar, s értelmed kifogy, emlékezz: Isten győzni fog! Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Vizek felett verse. Ó Istenem, de könnyű volna az élet-terhek hordozása, ha tudnám azt, hogy minden könnyem Valakinek a mosolygása. Ha tudnám azt, hogy minden álmom, amit az élet szétzilál, Valakinek valóra vál’, és lelkem minden barázdája, amit a sors naphosszat árkol: neki lenne a boldogsága. Ha tudnám azt, hogy amíg bírom, […] Olvass tovább