in ,

Latinovits Zoltán verset mond – Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Hirdetés

Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse.

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

A teljes verset ITT olvashatod.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ranschburg Jenő: Gyász

Tóth Árpád : Őszi beszélgetés