in

Várnai Zseni: Virágos ág

Jöjjön Várnai Zseni: Virágos ág verse.

Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan,
ezernyi szép, feslő virága van,
ő bennük éli újra tavaszát,
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő,
kikél a földből, húzza őt a fény,
újjászüli az örök televény.

S ha teste már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó…
ifjú fákban tovább él lényege…
gyümölcsös ág az asszony élete…

Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni költeményét.

Mi a véleményed a Virágos ág írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Lackfi János: Felhőevő Dorottya

Várnai Zseni: Vérharmatos tej