in

Wass Albert: Öregedő szerelmes vers

Hirdetés

Jöjjön Wass Albert: Öregedő szerelmes vers írása.

Ó jaj, az évek telnek. Lassan szél
fújja tova hajunk sötét színeit.
A hétköznapok körmei bevésik
arcunkba titkainak nyomát. Kiért
szívünk tegnap még izzott: ma már emlék.
Lába nyomán ködök kelnek s a ködben
az élet lassan elvész. Kedvesem,
búcsúzz el tőlem könnyen.
Látod: az alkony ott jár már a horizonton
s a fák árnyékát feketén nyújtja.
Sápadt arccal leselkedik a hold.
Hajók búgnak a ködben, s vak szelek
időt terelnek kint a tengeren.
Eredj! Könnyet se ejts! A búcsúkendőt,
látod, én is vidáman lengetem.
Valahol Pán, az Isten, tutajon,
nádtutajon zöld fűzfasípját fújja.
Világot komponál s e furcsa dalt
hallgatja nap, hold, csillagok, hegyek,
vidám és búcsúzó szerelmesek.
Kis trilla van e dalban. Szállj tehát.
Engem maholnap elnyel már a csend,
s a csendben rád emlékszem majd, és mondom:
itt volt, de merre ment.

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert versét.

Mi a véleményed az Öregedő szerelmes vers

írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Egy másik világ

Wass Albert 10 legnépszerűbb verse – Hányat ismersz belőlük?