Weöres Sándor: Tájkép

Hirdetés

Jöjjön Weöres Sándor: Tájkép verse.

Ködbe-hanyatlott régi vidék –
Könnyez a felhő, szürke az ég…

Alszik a ködben a csonka határ –
Délen a tájrul a nyári madár…

Messzire néznek a szürke hegyek –
Állnak az égen a hóseregek…

Ködbe-takartan alszik a táj –
Alszik az őszben…tél-fele jár…

Házak a tájban gondtalanul –
Ködteli földre az ősz szava hull…

Barna a tájék, sárga a fa –
Nyikkan a csöndben a tél fogata…

Csörren a csermely, dermed a tó –
Halkan a tájra hullik a hó…

Elmegy a sárga, jő a fehér –
Hóba takarva nyargal a szél…

Cukros a házak rőt fedele –
Halva vonaglik az ősz ereje…

Nyargal a tájon a hóval a szél –
Elmegy az ősz és itten a tél…

Halkan a tájék télbe borul –
Mindig a régi…mindig az új..

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor: Tájkép költeményét.

Mi a véleményed Weöres Sándor: Tájkép írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Weöres Sándor: Bolero

Weöres Sándor: Fű, fa, füst