in VERSEK
Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág
Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól A boróka-ág. Minek is rejt az az ág, Gyere, tágas a világ, Mély erdőn Ibolya-virág. Olvass tovább
VERSEK
Ajánljuk:
-
-
in VERSEKWass Albert: Hová, Uram, hová…
Jöjjön Wass Albert: Hová, Uram, hová… verse. Hová, Uram, hová vezet az utunk a hontalanság ködös éjjelén? Fölöttünk csak egy kis csillag világít. Tiéd, Uram, e csillag: a remény. Bármerre menjünk, bármerre járjunk, a csüggedés ha elfog, föltekintünk, s e csillagról Te nézel le reánk. Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak, s ne hagyj elveszni […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad!
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad! verse. Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt. […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Hajnal
Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább
-
in VERSEKHajnal Anna: Ének
Jöjjön Hajnal Anna: Ének verse. Sem esőnek dobolása, sem szeleknek ordítása fel nem riaszt engemet, sem a fáknak gyenge zöldje, rigó hímje, kakuk hölgye nem indítja szívemet, nem énekek és nem színek, gyönge szagok, réti hímek, kankalin, sem ibolya, nincs ajkamnak mosolya. Vággyal nem, búval sem élek, mint gubóban lepkelélek szálak fonnak át meg át, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor – Pató Pál úr
Petőfi Sándor – Pató Pál úr Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet. Ha egy ifjú feleség… Közbevágott Pató Pál úr: “Ej, ráérünk arra még!” Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol […] Olvass tovább
-
in VERSEKKányádi Sándor: Szelíd fohász
Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból […] Olvass tovább
-
in VERSEKAranyosi Ervin: Mit is jelent e szó: Anya?
Jöjjön Aranyosi Ervin: Mit is jelent e szó: Anya? verse. – Mit is jelent e szó: Anya? Az élet kincse, aranya, a világ legszebb ékköve. s ha bánt a sorsod, még jön-e? Simogató, puha tenyér, mely kell, mint egy falat kenyér! A varázsszó, mely biztató, felemelő, szívig ható. – Mit is jelent e szó: Anya? […] Olvass tovább
-
in VERSEKRomhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát
Jöjjön Romhányi József: Interjú a farkassal verse. Az Uj Bárány riportere felkereste Ordast. Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. – Igaz volna ama vád, hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? – Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! – Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád? Nem hagyott […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre – Szeretném, ha szeretnének
Jöjjön Ady Endre – Szeretném, ha szeretnének verse. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, […] Olvass tovább
-
in VERSEKJózsef Attila – Majd megöregszel
Jöjjön József Attila – Majd megöregszel verse. Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz majd egyedül. Árnyak ütnek a rezgő anyókára. Az […] Olvass tovább
-
in VERSEKTúrmezei Erzsébet – Lábnyomok
Jöjjön Túrmezei Erzsébet – Lábnyomok verse. Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy ő mondta, ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.