10 Babits Mihály vers, amit ma érdemes elolvasnod

Mutatjuk a Babits Mihály vers összeállítást.

Ady Endre és Kosztolányi Dezső mellett Babits Mihály volt az impresszionista-szimbolista irány legtöbbre tartott művésze. Költeményei és műfordításai, elbeszélő munkái és tanulmányai egy irodalomtörténeti fényű pálya emlékezetes alkotásai.

Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Dunántúli tisztviselő-családból származott, középiskolai tanulmányait a pécsi cisztercirendi gimnáziumban végezte. 1901. őszétől kezdve a budapesti egyetem filozófiai karának hallgatója volt, négy évvel később megkezdte tanári pályáját a bajai cisztercirendi gimnáziumban. A magyar és latin nyelvből szerzett tanári oklevelet, ezt a két tárgyat tanította 1905-től 1916-ig. Tanári pályájának állomásai Baja után: Szeged, Fogaras, Újpest, Budapest. Tizenkét évi állami szolgálata után visszavonult az iskolától, s teljesen írói hivatásának élt. Mint a Nyugat egyik szerkesztője és a Baumgarten-alapítvány gondnoka, jelentős hatással irányította az új nemzedék írói törekvéseit. Bár meglehetősen visszahúzódott az élet hullámverésétől, igen sokszor szenvedélyesen támadták.

Először a nagyváradi Holnap-antológia tette személyét ellenszenvessé a hagyományok védőinek szemében, később egyes verses és prózai nyilatkozatai indították ellene a keresztény-nemzeti irány híveit. A Kisfaludy-Társaságba történő beválasztása körül is elkeseredett világnézeti harcok zajlottak le. A Baumgarten-díjak odaítélésének joga nagyhatalommá tette az írók világában, ezzel a kivételes helyzettel azonban sok keserűség járt. Idősebb korának éveit betegen töltötte gyötrelmes szenvedések között. – áll Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete című könyvében.

Babits Mihály – Álmok kusza kertjeiből

Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam,
a kert ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól huzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az márma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén – az idő sohsem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét.

A teljes Álmok kusza kertjeiből című versért klikk

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!