A 10 legszebb vers ballagásra

Hirdetés

Lánczi H. Saci: Útravaló

Keresem a szavakat, az ünnephez illőt,
útelágazásnál álló, ifjakat dicsérőt.
Lepereg előttem minden változás,
tipegő bájcsevejből komoly gondolkodás.

Együtt töltött gyermekévek fotón néznek vissza,
hinta, fürdés, kiskacsa, mind mosolyra hangolva.
Ma már te is mosolyogva nézed őket, kedvesen,
szíved mélyén titkon őrzöd a sok kedves emléket.

Most az élet kapujában lelked tele gonddal,
elhatározásod szilárd, előre, lassan tanulva.
Terveket szőttél napról napra, évről évre,
mégis oly nehéz a döntés, mi is legyen a jövőben.

Felelősségteljes felnőtt, amit látok benned,
kevés tini mondhatja el: “Én értem az életet”.
Látod a jót, és elválasztasz tőle minden rosszat,
sorsod magad irányítod, célt is Te választasz.

Nagy megmérettetés vár rád a napokban,
szóbeli és írásbeli érettségi vizsga.
Tudom, venni fogod az akadályokat,
hiszen azért tanultál évekig oly sokat.

Szorítunk érted és drukkolunk erősen,
küldünk neked erőt, hogy az is segítsen.
Izgalomra semmi okod, idáig sem nem volt,
légy laza, mosolyogj, s legyél határozott.

A mai napon lazíts, nevess, szórakozz,
legyen feledhetetlen számodra a ballagásod.
Virágok között szemed sarkában könny csillog,
de én csak a mosolyt látom, s szívből gratulálok!

Jobbágy Károly: Búcsúzó

Búcsúzunk attól, aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított, s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve, szinte karban;
lelkünket mentve, fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk, apánk, ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el, hogy az élet
titokból, tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?
– Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva, rejtve,szépen
visszük azokat, kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük, hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk, az a vértünk,
mit itt tanultunk, s végigéltünk.

Folytatjuk összeállításunkat, klikk.

Várjuk a kommenteket