A versek oldala
Gyulai Pál: A TÁVOLBÓL. Már útnak indul gólya, fecske, Ha szállhatnék oly szabadon! Köddel borul reám az este És majd megöl az únalom. Egyetlen árva múlatságom, Hogy elsohajtom nevedet, S álmomban néha arcod’ látom… Hajh mért nem lehetek veled! Ott ülnénk csöndes kis szobádban, S amig süvöltöz kinn a szél, Beszélgetnénk a félhomályban, A hamvadó […] Olvass tovább
Endrődi Sándor Karácsony Szeretet ünnepe, Ragyogó karácsony, Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Míg örömláng gyúl ki Zöld fenyőid árnyán: Ringatózik lelkünk Boldog béke szárnyán. Földerül az arcunk, Mely imént borongott Elfeledünk bút-bajt, Minden földi gondot: Vidámság mosolya Csillog a szemünkbe: Nevető angyalok Szállnak a szívünkbe. Ma minden kicsi ház A Jézuska háza Szíve örömének […] Olvass tovább
Móra László: Karácsony édes ünnepén Legyen ma templom minden ember szíve, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat. Legyen ma templom minden ember szíve, S legyen a templom tiszta, szent fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetsző legyen a kenyér. Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony […] Olvass tovább
Heltai Jenő – Karácsony A szeretet nagy ünnepén, Amikor minden csupa fény, Amikor minden csupa pompa És csillogó a karácsonyfa, Mikor az angyal szárnya lebben És békesség van szívekben, Nagynak, kicsinynek gyönyörül, Amikor gazdag és szegény örül, A szeretet nagy ünnepén, Mikor kiújul a remény, Amikor testvér minden ember És egy a másnak könnyes szemmel […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Suttog a fenyves verse. Suttog a fenyves, zöld erdõ. Télapó is már eljõ. Végire jár az esztendõ, cseng a fürge száncsengõ. Tél szele hóval, faggyal jõ, elkel most a nagykendõ. Libben a tarka nagykendõ, húzza-rázza hûs szellõ. Suttog a fenyves, zöld erdõ, rászitál a hófelhõ. Csendül a fürge száncsengõ, véget ér az […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Jövendölés verse. „Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent.” ‘Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.’ […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc Csalimese verse. Volt nekem egy fakó lovam, haja-hajdinárom, mikor az a nagy hó esett, ráültem a nyáron. Gyí, pej lovam! Repült is a Deres, mint a sárkány, fél araszttal sebesebben az ólommadárnál. Gyí, te hóka, meg se álljunk hetedhét országig, kerítetlen kerítésig, kerek tó sarkáig. Ott azután szürke lovam fejem alá kaptam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Este a Bois-ban verse. Befödte lelkemet és Párist Muzsikás, halk, szomoru este, Eltévedtünk. A nagy Bois-ban A kocsim az utat kereste. És mintha rólunk ki se tudna És mintha minket ki se várna, Baktattunk álmos gördüléssel. Nagymessziről zúgott a lárma, A fákon át hívtak a mécsek, Szomorú volt nagyon a lelkem, A […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A XIX. század költői verse. Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, […] Olvass tovább
jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be […] Olvass tovább