A versek oldala
Jöjjön Pilinszky János: Stigma című verse. Testvértelen szád meztelen remegni kezd és tiszta fénnyel ragyog fel melleden az ismeretlen stigma, bordáid közt a drága jel, mely örök sebet éget és többé sose tűnik el, csak mélyebb lesz a mély seb. Csak mélyül és be nem heged, örök halállal árnyal, s te fölállsz: növő szél vezet a […] Olvass tovább
Pilinszky János: Trapéz és korlát Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, – vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, emelkedsz […] Olvass tovább
Balassi Bálint: Kiben az kesergő Celiárul ír 1 Mely keserven kiált fülemile, fiát hogyha elszedi pásztor, Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva bánattal szegény akkor, Oly keservesképpen Célia, s oly szépen sírt öccse halálakor. 2 Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja szépen jól nem nyílt rózsát, Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul, kiterjeszti pirosát, Célia szinte […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Fogadom verse. Kíméletlenségemmel becsüllek én- olykor gyilkol a simogatás. Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek, mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség, fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen, mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon. Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek, midőn szoknyát lebbentve a szél […] Olvass tovább
Varró Dániel: Mászogató Hé, te baba! Hé, te! Hová lesz a séta? Nem mászom el Tömörkényig, csak ide a vödörkémig. Belehörgök ijesztően, a szomszéd is kilesz tőlem. Héka, baba! Héka! Hová lesz a séta? Nem megyek a mányi tóig, csak a távirányitóig. Átteszem a kettesre, épp amikor fény derülne a filmben a tettesre. Hé, te […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Új vizeken járok verse. Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj, hajóm, Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Kék szem verse. Szép a fekete szem, Én azt is szeretem; De még szebb a kék szem, Kék szemű szerelem. Az én szeretőmnek Ilyen kék a szeme; Valahányszor nyílik, Ibolya kél benne. S hejh mikor benézek Mélyen közepébe, Látom a szerelmet Mulatozni benne; Akkor azt gondolom, Kedvem nagy voltában: Nincs több boldog […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor: Június verse. Tudom, meghalnék idegenben; ott még a fák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj… Meghalok itt is – : a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre verse. Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet – én Istenem – milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: Az üstökös verse. Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája Egyenes; vissza hát sohase tér. Csillagvilágok fénylő táborán át A végtelenséggel versenyt rohan. Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan! Imádja más a változékony holdat, A kacéran keringő […] Olvass tovább