A versek oldala
Jöjjön Arany János: A bujdosó verse. Párjavesztett gilicének szíve fáj, Fülemile panaszától zeng a táj; Ne szomorkodj fülemile, gerlice: A te bajod az enyémhez semmise. Égi madár hegyen-völgyön megszállhat, Társa helyen társra megint találhat: Jaj, de nekem nincs se hazám, se párom, A világot egyes-egyedül járom. Messzi honom tája körül jaj be kék… Azt se […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére verse. Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek, mint a papok s az iskolai olvasókönyvek. De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is évek veszedelmén törékeny szívverésteket ezen az embernek ellenséges földgolyón s ők, kik negyven, ötven, hatvan […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Visszatekintés verse. Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
Marschalkó Lajos: A fogoly bíboros Kemény az éj a véres cella mélyén, a Sátán áll őrt kinn az éjszakán, és akit őriz, annak nincsen társa, csak a világot vádoló magány. Körötte szurony, géppisztoly és börtön s hol a Halál a szolgává tett földön a mártírokból légiót soroz: Ti szabad népek! Moszkva bilincséből üzen néktek a […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Fent és lent Mikor felhőn szárnyalsz, nem látsz le a Földre. Nem látod ki lent van, mélyen, meggyötörve. Nem is törődsz vele, miért nem tud szállni, elrontott sorsából újra talpra állni. Hogyan jutott oda, talán nem is érted, pedig lehet, hogy Ő szorgoskodott érted. Le kéne hajolnod, s felemelni végre, hogy majd veled […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Békabúcsúztató verse. Békák, hű társaim, ti brekegők, kik énekelve vesztek levegőt, szeretném megköszönni, cimborák a sok szép nyári estét, éjszakát, s hogy még a langyos őszi alkonyok idején is kuruttyolgattatok. De már az ősznek, vége annak is, reszket a nád, lúdbőrzik a víz, és reggelente ezüst zúzmarát virágzik a vízmenti fűzfaág. El-elbújik […] Olvass tovább
Juhász Magda: De jó lenne… De jó lenne jónak lenni, mindig, mindig csak szeretni, lelkem szállna, mint a lepke, olyan könnyű, lenge lenne. De jó lenne jónak lenni, csak a szépet észrevenni, nem félni, és nem remegni, mindig, mindig csak szeretni. De jó lenne jónak lenni, a nagy Istent megkeresni, a lábához kuporodni, és az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Epilogus verse. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Bordal verse. Egyik kezemben a fegyverem, A másikat sem hevertetem, Jobbkezemben tartom kardomat, Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart énvelem, Verje meg azt az én istenem, Vigyék el a körmös angyalok… A hazáért iszom, igyatok! Igyunk jóbarátim, mostanság, Bor a megtestesült bátorság, Pedig nekünk ez kell, nem egyéb, Öntsük hát magunkba […] Olvass tovább
Weröes Sándor: Csimpilimpi, hová mész? Éc péc kapuléc, Csimpilimpi, hova mész? Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára. Besuttyantam a sátorba, állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott, Bábos Dorka sivalkodott, árus-polc mögébe bujt, mézes huszár legurult, uccu neki fuss! Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a játékszer, Szivem, kettétörött. Olvass tovább