A versek oldala
Áprily Lajos: Kérés az öregséghez Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből verse. Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Hát lépj vállamra, istenem, én fölsegítlek. Trónra bukva támaszkodj majd néhány kerubra. És fölruházlak én, ne félj, ne lásson meztelen […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz verse. Hatalmas ősz. Reám leheltél s érzem, egyre érzem, hogy nagyra nősz. Te jó, te nagy, ami akartam lenni, régen, egykor, most az te vagy. Igaz, egész, mely önnön-magát bátran koronázza s az éjbe néz. Azt hittem én, gőgös és hervadó virág leszek csak, szép és szegény. Bús szemű bölcs, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe verse. Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy nem vagy velem… Apám! Ha az […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek verse. Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen több gagyi, tévénézés, hassüttetés, fagyi, a strandon nem lehet tovább időzni, mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni. Beszeptemberült kedves gyerekek, ideje megvenni az iskolaszereket. Na most, hogy mit […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János Miféle földalatti harc verse. Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed a Miféle földalatti harc írásról? Írd meg kommentbe! Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A bajusz. Volt egy falu – nem tudom, hol, Abba’ lakott – mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Francia fogoly verse. Csak azt feledném, azt a franciát, kit hajnalfele a szállásunk előtt a hátsó udvar sűrüjében láttam lopódzani, hogy szinte földbe nőtt. Körülkutatva éppen visszanézett, s hogy végre biztos rejteket talált: övé lehet a zsákmánya egészen! Akármi lesz is, nem mozdul odább. S már ette is, már falta is a répát, […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Himnusz az emberhez Az emberhez száll himnuszom ma, Hittel hadd harsogom dalom, Nagy ismeretlenek helyében, Dacos fejem meghajtva mélyen, Szelíden és örök reményben Ez ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember? A por s a végtelen fia, Istent teremtő földi szellem, Kemény pöröly vasvégzet ellen, Ezer fönséges küzdelemben Viaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar […] Olvass tovább
Sajó Sándor: Magyarország Egy lovasember áll a puszta éjben, Hívő magyarnak élő látomány: Szúrós szemével – kard a jobbkezében – Nyugodtan kémlel sorsunk távolán. S megszólal. Hangja mint gordonka zendül S mint tenger árja távolból ha zúg: »Holt népek sorsát vesd ki a szivedbül, Minden lemondás gyáva és hazug. Sorsod homálya most még rádsivárlik; – […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Egy szenvedély margójára verse. A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett. Nem szabadul már soha többé tőle. […] Olvass tovább