A versek oldala
Jöjjön Ábrányi Emil: Október hatodikán verse. Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Öreg október verse. Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek, és holnap kirándulásra megyek. Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel elintézni az egész őszi dolgot: – Eh, nem fél, aki bátor, csak rövid nyári zápor, és boldog marad mindig, aki boldog. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Október verse. Elnézem az őszi rózsát, Bús halottját dérnek-fagynak… Ne higgyetek a mosolygó, Ködöt bontó őszi napnak! Október egy szeretkező, Flastromos, vén, kacér asszony – Hazug fénnyel azért csábít, Hogy fagyával elhervasszon. Olvass tovább
Dsida Jenő: Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!… valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet […] Olvass tovább
Faludi Ferenc: Páras ének DUETTO 1. Nehéz jó barátat, Szives igaz társat Találni; De tőle nehezzebb És keservessebb Elválni! 2. Mert a két sziv Ollyan kincs, Ha egymáshoz hiv, Mellynél drágább nincs. Köszönjük, hogy elolvastad Faludi Ferenc költeményét. Mi a véleményed a Páras ének írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi […] Olvass tovább
Jöjjön Sohonyai Attila: Várva rád verse. Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy – várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim feladják, s ízületeim […] Olvass tovább
Csoóri Sándor: Vonulás Valaki mindig jön, valaki mindig elmegy; gyöngyökre lép a távozó s a gyöngyök szétrepednek. Az érkező hazát keres hajadban, szemeidben, mint akit romok közé szültek háborús őrületben, s romok közt nem maradt, mert hívták vigasztaló vizek; hívták egy test friss szakadékai: a távozó utáni sebhelyek. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét! Mi […] Olvass tovább
József Attila: Szerelmes vers Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Öröktűz verse. Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, á pold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot adok, – én is kaptam azt Messziről, mint egy mennyei vigaszt, Egy lángot, amely forraszt s összefűz, Én […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden – Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra – Aki jönne mellettem főlehajtva […] Olvass tovább
Kun Magdolna: Madárlátta kenyér Nagyapám minden reggel úgy indult útnak, hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát, néhány héjaira bontott lila színű hagymát, és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát, amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot. Kenyérszeletből több lapult a zsákban, mert egyet mindig, de mindig visszavártam, hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér. […] Olvass tovább