A versek oldala
Jöjjön Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául verse. 1 Az értelem, ha már kinyílt, mindétig itt sugárzik; gazdája holtával se hal; nem illan, szét nem ázik. A szépség ha már kinyílt, nem válik barna röggé; virág, ha egy napig van itt, egynap van itt örökké. 2 “Törékeny az öröm” – sikoltják vagy mondják elnéző-szelíden a költők […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A rab gólya verse. Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában egy teleknek a lábjában, felrepűlne, messze szállna, messze messze, tengerekre, csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, el-elúnja egyik lábán, váltogatja, cserélgeti, abban áll a múlatsága, ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, messze nézne, de ha nem […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Csetneki verse. Hosszú nyakú Csetneki sánta lovát csetleti. Csetleti, botlatja, lódoktorhoz vontatja. Kóc a kötőfék, szakad szét, püff neki: sárba csöppen Csetneki. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor költeményét. Mi a véleményed a Csetneki írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. “Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. “Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” “Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. “Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább
Jöjjön Batsányi János: Klórishoz verse. Ha még soká szeretlek-e, Könnyes szemekkel kérdezed, Természet édes gyermeke! Bús szívemet mint vérezed… S hát vélheted, dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem, Ah, csak tebenned lelhetem Fel mindenem. De – “Meddig”? Azt nem mondhatom – Lelkem! – mivel nem tudhatom, Mikor talál Rám a halál. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Hajnaltól éjfélig verse. Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Egyszer csak verse. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Virágok ébredése verse. Kiáltoz a cineke, csíz, Vígan riog a rigó. Fodrát bontja a víz, barkáját a mogyoró. Csílit alatt hóvirág, szendergélő keltike s nyújtózkodó fűzfaág azt várja, hogy keltik-e? Kelj fel, kelj fel keltike! Int a tavasz. -Kelj hamar! Ébredj te is hóvirág, Zöldülj ki, te holt avar! Ébredjetek kis rügyek! […] Olvass tovább
Jöjjön Meggyesi Éva: Édesanyám verse. Édesanyám, te drága jó asszony! ki féltő gonddal őrzöd minden léptemet, úgy hiányzol hogy le sem tudom írni fájó hiányodtól könnyem is pereg. Édesanyám! Ma megköszönöm néked hogy átvirrasztottál annyi éjszakát, átszőve szíved minden melegével s nem is mutattad: fáradt vagy talán. Néked adnék most minden piros rózsát, leszednék néked […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: A kíváncsi bocs verse. Mackó bácsi odújában Szokatlanul nagy a csend. Téli-módi aluvásra Készülődnek odabent. Frici, a kis kölyökmackó, Már egy hete elaludt. Mackó néni két tüskével Beszögezte a kaput. Mackó bácsi leverte a Makrapipa parazsát. Átölelte Mackó nénit Brumma! Brumma! Jóccakát! – Hanem annyit izgett-mozgott, Forgolászott, csapkodott, Mancsa karma kitépte a […] Olvass tovább
Jöjjön Kun Magdolna: Amíg nem késő verse. Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk, felnézünk az égre, s némán könnyezünk, mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten, s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden. A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást, és magunkénak érezzük mások fájdalmát, mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük, hogy így élhetünk […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Egy régi nőnek verse. A múltak májusába Eljössz-e még velem? A múltak májusába, Mely csupa szerelem. Az én holt ifjúságom A legszebbik halott, Az én holt ifjúságom Vígan föltámad ott. Az én tűnt édenkertem Csupán neked terem. Az én tűnt édenkertem Az első szerelem! Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a […] Olvass tovább