A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: A hegyi beszéd verse. A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Akkor sincsen vége verse. Te vagy ma mámnak legjobb kedve És olyan gazdag ez a ma, Hogy, ha egy életet akarsz, Ma nézz jól a szemembe. Végignézhetsz a vágyak boltján, Láthatsz ezer kirakatot, Neked én vagyok egyedül Gazdagon és mogorván. Neked én vagyok neked-szántan És hogyha nincsen örömöd És hogyha nem érted […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Óda a bűnhöz verse. Elbízott erény! hizelegve gyávább s korlátoltabb lant rezeg udvarodban: ámde nem tisztább! Az enyémet néked ajzza, nemes Bűn, még ifjú izmom. Neked égő csokrot soha nem látott faju új virágból áldozok, melyet szakadékok ormán csentem a földből vakmerő kézzel, veszedelmes úton: bódító sötét liliom keresztjét, vérvörös hunyort, s örökös virágu áloe-pálmát. Nem neked, […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza Tíz év multán verse. Régen nem láttam ezt a nagy falut, ez ablakot és a kis zöld kaput, amelyben méla szép virágfejed előbukkanva, várt-várt engemet. S ahol egy holdas nyári éjjelen mondottuk: “Isten áldjon, édesem”. És egymást hosszan át- meg átölelve, jaj, sírva néztem, szép, síró szemedbe. A ház épp olyan csöndes […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául verse. 1 Az értelem, ha már kinyílt, mindétig itt sugárzik; gazdája holtával se hal; nem illan, szét nem ázik. A szépség ha már kinyílt, nem válik barna röggé; virág, ha egy napig van itt, egynap van itt örökké. 2 “Törékeny az öröm” – sikoltják vagy mondják elnéző-szelíden a költők […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A rab gólya verse. Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában egy teleknek a lábjában, felrepűlne, messze szállna, messze messze, tengerekre, csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, el-elúnja egyik lábán, váltogatja, cserélgeti, abban áll a múlatsága, ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, messze nézne, de ha nem […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Csetneki verse. Hosszú nyakú Csetneki sánta lovát csetleti. Csetleti, botlatja, lódoktorhoz vontatja. Kóc a kötőfék, szakad szét, püff neki: sárba csöppen Csetneki. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor költeményét. Mi a véleményed a Csetneki írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Az okos tücsök verse. „Tücsök, húzd az én nótámat!” – szól a margaréta. „Azt húzzad, hogy virág vagyok és nem sárgarépa…” „Tücsök, az enyémet húzzad!” – piros pipacs mondja. „Az enyémet! Az enyémet!” – kiáltozzák sorba… Szegény tücsök látja már, hogy a fele sem tréfa: a végén még hajba kapnak pipacs, margaréta. Ezért […] Olvass tovább
Jöjjön Batsányi János: Klórishoz verse. Ha még soká szeretlek-e, Könnyes szemekkel kérdezed, Természet édes gyermeke! Bús szívemet mint vérezed… S hát vélheted, dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem, Ah, csak tebenned lelhetem Fel mindenem. De – „Meddig”? Azt nem mondhatom – Lelkem! – mivel nem tudhatom, Mikor talál Rám a halál. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Hajnaltól éjfélig verse. Istenhegyi jegyzetek RÖVIDEN Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. HAJNAL A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Egyszer csak verse. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Virágok ébredése verse. Kiáltoz a cineke, csíz, Vígan riog a rigó. Fodrát bontja a víz, barkáját a mogyoró. Csílit alatt hóvirág, szendergélő keltike s nyújtózkodó fűzfaág azt várja, hogy keltik-e? Kelj fel, kelj fel keltike! Int a tavasz. -Kelj hamar! Ébredj te is hóvirág, Zöldülj ki, te holt avar! Ébredjetek kis rügyek! […] Olvass tovább