A versek oldala
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Nelli verse. Hát a szerelem szent lángja Csak illy mulandó? S Nelli is, mint minden lyányka, Csak változandó? Hív szeretőt az ég alatt Ne kérj, kebelem! Ha a szelíd Nelli csalhat, Hol a szerelem? A kép angyalvonásai, A kegyes szemek Nem a lélek tolmácsai: Csak csalfa szerek! A szerelem esküvését A […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az alvó királyleány verse. Királyleányom, szűz Teljesedés, Itt áll lovagod. Ez a mese-erdő: Én vagyok itt a nagy életre keltő. Ma a csodáknak éjjele vagyon, Valóság lehet, mit csak álom festett: Csak egy óráig őrizzem a tested. S vissza se nézek, úgy futok tovább, Várj új lovagot, újabb ezer évet, Aludj az erdőn. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A mi násznagyunk verse. Lagzink előtt a Násznagyunk jön Rigmusos, órjás harcsa-szájjal S egy fölpántlikázott kaszával. Szól a Násznagy: “már régi mátkák, Ideje őket összeadni Lekaszálni és megsiratni.” “Keresem az öröm-szüléket. Hol, merre vannak, merre látták? Keresem szivük régi vágyát.” Csönd van a lakodalmas házban, A vendégek csak isznak, esznek És […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szép voltál volna verse. Szép voltál volna, lyányoknak való S Istentől is víg ölekre eresztett S be furcsa vagy Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted Csókok után, be furcsa vagy. Tépted, tiportad rózsás napjaid S rózsás napjaid tépték és tiporták, Életeden Átbitangoltak némber-csordák, Ifjú, forró életeden. Nem tudták s te sem tudtad, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Imádság a csalásért verse. Valamit még szivemben tartok, Forró, nagy hálát, édesim, Asszonyaim, leányaim, Hogy olyan könnyü vállal csaltok S mégis bennetek úgy hiszek. Hivő csalások, csalt hitek S egy semmire örök-vágyóság, Ezek vagytok s ezek vagyunk. Elönti szivemet a jóság, Be jól van így, be jól van így. Fohászkodok: »Isten, talán […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Holnap is így verse. Hogy tévedtem utat-vesztve, Még se bánom: Hátha jövök nagyon gyorsan S Te még nem vagy, nem talállak? Vörös hennás ujjaiddal Nem intettél: Azt akartad, érkezzek meg, Mikor már ölelni-kész vagy. Ha jó szót szólsz, kicsufollak S hogyha bántasz, Megcsókolom a lelkednek Minden kicsi porcikáját. Ajkad tele megvetéssel S […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az angyaloknál becsületesebben verse. Homlokomra várom puha kezét És a szivem tájára, hogy itt fekszem, (Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat, Édes Senkim, sírták-e már szebben?) Ha befutkosná ajka arcomat S ha lezuhanna fojtódott nyakamra. (Bíztak-e már ennyi igéretet A te kényes, forró ajakadra?) Ha testének közeles bársonyát Össze-vissza zilálná durva vágyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Ha… című verse. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Óh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letűnt boldogságom sötét fejfájára. Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek, Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet, Lihegő ajkaim nem átkot szórnának, Csak örökre Téged, Téged csókolnának. Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet Dalolnék Terólad, […] Olvass tovább
Jöjjön Sík Sándor: A mécses verse. Míg ifjú homlokunkon a hajnal koszorúja, Amíg nevet a napfény és csodákról mesél: Tárjuk ki a szívünket, hadd járja fürge szél, És tűzzel simogassa az új nap arany ujja. Mert szállton száll az óra, s az est jő könnyesen, Sok bolygó tűz kísért és ingó, álnok árnyak, És minden […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Esti teázás verse. Az ódonművű óra ver, a mennyezeten pókok szőnek. Homlokodon bánat hever, bánata özvegy, néma nőnek, ki fogyton véknyul, mint a hold, mert arra gondol, ami volt s hunyó tűznél fonnyadva fázik és arra gondul, aki holt, míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett magányosan, csendben teázik. S akkor jövök. Halk nesze sincs […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Tárcámban egy kép verse. Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan? Mért jó: meleg, kis kebeledre búni? Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni, Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni, Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. E két sovár, égő szem végigragyogja vállad, Ó, mint két nyomorú és […] Olvass tovább