A versek oldala
Jöjjön Somogyi Imre: Égi tűzben, zúgó szélben verse. Égi tűzben, zúgó szélben Jött el egykor Isten Lelke, Hogy a Krisztus kis seregét A szent harcra elvezesse. Lángra gyúltak hívő szívek És megnyíltak bezárt ajkak, – Fénye lobbant, öröme kélt A győzelmi virradatnak! Boldogságtól repdesett a Tanítványok árva lelke, A szerető Mester karja Valamennyit átölelte… Heteken […] Olvass tovább
Jöjjön Füle Lajos: Pünkösdkor verse. Tüzek jönnek, különös lázak: LÉLEK járja által a házat. Szárnyas remény lobog fel bennünk, szólnunk kell és valamit tennünk, amit az Úr tűzlángja mível: a szeretet ímé kiárad, nem lesz vége még a világnak, JÉZUS KRISZTUS itt jár, keresvén… Fehér zászló lobog keresztjén, út lett nekünk, igazság, é l e […] Olvass tovább
Jöjjön Somogyi Imre: Pünkösd napja verse. Aki nem tud a hit szárnyán A magasba szállni, Nem is tud a Megváltónak Szentlelkére várni. Ó, emberek! Krisztus nélkül Mit ér ünnepléstek? Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás, Ahol nincs Szentlélek. Azért tehát Őt várjátok! Őt várjátok, – eljő Hittel égő lelketekbe, Mint a nyári szellő… Eljön Krisztus […] Olvass tovább
Somogyi Imre: Jöjj el, Szentlélek! Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam, Lázongó lélekbe, mint hódító dallam, Zokogó sírásra, mint öröm harangja, Életnek, tavasznak hívogató hangja: Jöjj el, Szentlélek! Gyenge női szívbe, mint az erő lángja, Kereső lélekbe, mint lobogó fáklya, Kedvesség és jóság langyos fuvalmával, A szelíd Megváltó gyöngéd uralmával: Jöjj el, Szentlélek! Kis gyermeki szívbe, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Temetés verse. Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjuságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba… – Szól a harang búsan, végsőt üt az óra. Nincs ember szivében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat… Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a […] Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Önarckép verse. Csontvári Kosztka Tivadar emlékének! Horgaselméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr… S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, Megvetéssel fordítom el akkor a fejem… Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, – mint az arabs szamár, Ki megszagolván honni földjét, új ösvényre fordul […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Nem menekülhetsz verse. Lenéztünk a hajógépházba, ahol a dugattyúk között a fűtők futkostak pucéran s vörösen, mint az ördögök; a forró lég mintha valóban pokolból zúdult volna ki – Micsoda munka! … „Megszokták már”, szólt könnyedén mellettem valaki. Nyugszéken ültem a hajón már, csukott könyvemmel térdemen; kétfelől kéklő hegyek úsztak, ápolták megfáradt […] Olvass tovább
Jöjjön Jankovich Ferenc: Köszöntő verse. Egy fényes kismadár Torkát megnyitotta. Halljátok, így dalolt A kismadár torka: Egy csokor színes szó, Mint egy csokor virág. Fogadjátok tőlünk Kedves Édesanyák. Köszönjük, hogy elolvastad Jankovich Ferenc: Köszöntő című költeményét. Mi a véleményed Jankovich Ferenc: Köszöntő írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Medárdi eső verse. Medárd nekünk megártott, alaposan bemártott, három hete csak zuhog, ázik a bab s a murok, petrezselyem zöldje is és a holtak földje is. Ázik, ázik a búza, fejét a víz lehúzza, beillene zsenge nádnak: bokán fölül vízben állhat… Medárd, Medárd, habókos, hol a selyemlepke most? Hol a futó gyíkocskák, […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Meghalt verse. Meghalt: Közönnyel olvasod. Meghalt: Mindennap hallhatod. Hamar mondod ki, kurta szó, Mégis szivet rázkódtató. A nyelvnek nincs búsabb szava. Ez az örök kháosz maga. A kinek szól, nem érti meg; A síri éj vak és siket. A földi lét javát-jaját, Száz örömét és száz baját Nem érzi többé sohasem A […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő verse. lakik a házunkban egy költő orbán ottónak hívják és állítólag nagymenő kitüntették mindenféle díjjal és portréfilmet vetített róla a tévé bár ez nemigen látszik meg rajta épp olyan ő is mint a többiek a többi öreg a házban nyomorult öregebb a saját életkoránál ez már mifelénk […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Végül is verse. Nincs kihez beszéljek, mégis mondom: végül is a szerencse fia voltam: kezem, mint fáradt világutazó, arcodon és combodon pihenhetett. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor – Végül is című költeményét. Mi a véleményed Csoóri Sándor – Végül is írásáról? Írd meg kommentbe lent! Olvass tovább