A versek oldala
Jöjjön Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék verse. Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna Puháján új levél görbül már szeliden, Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen, S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma… Tavaszban, amikor a hősugár se karmol, Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom: A zsenge napsugár, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Tavaszdal verse. Darvak röpülnek át Kinyilt folyók felett, Hirdetve hangosan A várt kikeletet; És bár a föld kopár, Szinetlen a vidék, Kéken sugárosan Mosolyg alá az ég. A földben élni kezd Ezer mag és csira, S kibúni vágy a nap Meleg sugárira; Lombos lesz a liget, Virágos a mező, S ezer […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Készülj hazám verse. Készülj, hazám, Készülj, boldog haza! Oly ünnep vár reád, amilyet Még nem pipázott magyar ember, Amely majd hét országra szól, Mint a lőcsei kalendáriom. Készülj hazám! A bécsi német Egytől-egyik mind megveszett, Istentül elrugaszkodott, az Ördögnek adta lelkét, És mostan e bélpoklosok Ezt kurjogatják: “Minékünk a szabadság Árnyéka nem kell, […] Olvass tovább
Jöjjön Karinthy Frigyes Álom verse. Álmomban csónakon futottam És kihajoltam Tizenhat éves voltam És csónakom fehér vízen szaladt láttam egy várost a víz alatt. És láttam erdőt a levegőben És láttam kísértetet lepedőben. S távol a kék és tiszta eget És csillagokat és fellegeket. És kinyujtottam a körmöm Ezer méter hosszúra És karmoltam a felhőt, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vén, bolond úr verse. Egyszer-kétszer Meghaltál már, vén, bolond úr S ellenséggel Vívtál néhány hős csatát. Egyszer s másszor Azt hitted, hogy a tetőn vagy, Nagy dúláskor Azt hitted, hogy győzelem. Most már ökrök Jöttek lovaid helyébe S én öröklök Egy szép halál-fogatot. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Vén, bolond úr versét! […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Citerára verse. volna kedvem volna nemcsak egy tavaszra számat se nyitanám sohase panaszra ülhetne énrajtam akármilyen felhő hogyha én volnék a szemközti nagy erdő így egyszál-magamban kedvem is csak loppal takarózhatom a saját árnyékommal Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor: Citerára versét! Mi a véleményed Kányádi Sándor: Citerára verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Lackfi János: Alma és füst verse. Este almát hámoz apa, tekereg a héja, négybe vágja, egyik gerezd a Holdnak karéja. A kémény füstöt ereget, sima-laza szálon, mint a cérna gomolyaga gabalyodik álom. Köszönjük, hogy elolvastad Lackfi János: Alma és füst versét! Mi a véleményed Lackfi János: Alma és füst verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Csillagok verse. Csillagok, csillagok, zsákban fénymagok. Csipegetik őket fekete csibék, hízik is ott fönn a feketeség. Köszönjük, hogy elolvastad Orbán Ottó: Csillagok versét! Mi a véleményed Orbán Ottó: Csillagok írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó verse. Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt rétet. Minden, mint a nagyanyó haja, hófehér lett. Minden, mint a nagyapó bajsza, hófehér lett, csak a feketerigó maradt feketének. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó költeményét. Mi a véleményed Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – A vándor könyvébe verse. Kit változó kép csalogat tovább, S nagy messze földek tájain ragad, Ki jársz hullámon, havas bérceken: Megáldja Isten! vándor, útadat! Eszedbe jusson, ha a vágy veled Egy helyről másra nyugtalan siet: Egész világé hogy mégsem lehetsz, Egész világ nem lehet a tied! S hogy lelked egykor lész fáradt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Fekete vasárnap verse. Ez nagy küzdelem volt. És végveszedelem. De mégis, De mégis Ünnep volt, ha sötét is. Nagy, fekete vasárnap. Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok. S most jönnek, újra jönnek Jaj, a régi napok, A szürke, tövises hétköznapok. Pedig ha most nem fordul, Most nem fordul a szél S meg […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Élet bosszúja verse. Aki az Élettel kikötött, Akkor hal meg, erője veszvén, Mikor az Élet lakodalom: Csillag-esős, nyárvégi estén. Jaj, hogyha én is akkor megyek, Mikor pászmásan hull a csillag, Mikor még menni nem akarok, Jaj, hogyha éppen akkor hívnak. Karmos lelkemnek mit felelek, Ha karmolva és fúlva kérdi: »Miért megyünk el […] Olvass tovább