A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: Soha című verse. Költő vagyok csak, semmi más, Levél, ki elszakadt a fáról, Repíti vágy és álmodás, Hajnalba hull az éjszakából. És néha föl az égre száll És néha visszahull a sárba És néha egy bokrot talál, De soha sincsen nyugovása. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: Soha versét! Mi a véleményed Juhász […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről verse. Amit ma tartok, azt elejtem, amit ma tudtam, elfelejtem, az arcomat kezembe rejtem s elnyúlok az üres sötétben, a mélyen-áramló delejben. Annál, mi van, a semmi ősebb, még énnekem is ismerősebb, rossz sem lehet, mivel erősebb és tartósabb is, mint az élet, mely vérrel ázott és merő seb. […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Ferenc: Növények hadjárata verse. A völgyben hogy sorakoznak, délcegen magasodnak a kukoricák! Zöld egyenruhában, bajszosan, feszes vigyázz-ban, mint a bakák. Szuronyuk csillog-villan, Tüzel az arany napban, villantja élét, Szőke bab nézi őket, mint falun átmenőként a fehérnép. Mellettük krumplibokrok, mint muníciós-oszlop, bársonyos-kövér had. Arany kürtjükkel tökök, a megfáradt kürtösök módosan kocognak. Aztán a […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Ferenc: Esti könyörgés előadása. Néhány évet adj még nekem Természet: néma, mohó Istenem, titok, enigma, köd-hús sejtelem, láng-hit, láz, teremtés-türelem. Mielőtt létem abbahagy mágnes-csókommal ráragad hűségem, s nézzek prizma-süveg rózsákkal, mint a kékzománc legyek. Mert élni, élni, élni jó! Hömpölyögni, mint a folyó, zöld lázzal nőni, mint a fű, a teremtés-tekintetű. Zokogni, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Ferenc: Évszakok verse. Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt. Rothadt növényeken gázoltam tehozzád. Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt, mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák. Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok, korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve. Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot: atom-hasító mosolyodban áztam, s […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsébet: Őrző sugarak verse. Éjszakán, éjszakán ikercsillag néz le rám, álmom őrzik hű szemek, álmom őrzi jó anyám. Nappal is, nappal is kísérget a fénysugár. Nem a nap és nem a hold. Nap is, hold is jó anyám. Köszönjük, hogy elolvastad Jankovich Ferenc: Köszöntő című költeményét. Mi a véleményed Jankovich Ferenc: Köszöntő írásáról? […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre A visszajáró májusok verse. Minden úgy igaz, ahogy régen: Vannak visszajáró Májusok A Sohsem-Nyugvás szent nevében. Rózsás köd az agyunkra úgy száll S úgy fűt a megvadulás heve, Mint a régi, szent kamasz-jussnál. Olyanok s még szebbek a tervek, Mint diák-vágyak bús korán, Ám telt-begyübbek a szerelmek. Mert a Májusok visszajárnak S nem […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Mielőtt meghalok verse. Mielőtt meghalok, még fulladásig szagolom ezt a keserű szegfűt; mielőtt meghalok, még megiszunk egy szimplát állva együtt. Mielőtt meghalok, még felhív sok barát, sok elfelejtett ismerősöm, kinek egy kézfogását, mosolyát vagy kéziratát őrzöm. Mielőtt meghalok, még utoljára majd elutazom egyszer nyíló falukba, felpántlikázott sörényű szelekkel. Mielőtt meghalok, még kinyitom […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A kincsásó verse. „Honnan, honnan, fáradt öreg? Vállad nehéz ásót emel; Mely fényes lőn a munka közt De törve csorba élivel.’ «Kincset kerestem lobbanó Fénynek nyomán a föld alatt; De mélyen van, kemény a szirt, Erőm és ásóm megszakadt!» ‘Munkája veszve, jó öreg, Fellobbanó fénynek ki hisz; Lidérc az, csába éji láng, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Tapasztalás verse. Láttam a világon bölcset és bolondot, Mindkettő agyában eszme-raj tolongott, Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén … Mindkettőt csudáltam, – egyiket sem értém; Vala jártas a bölcs fellengős tanokban: S éltét a bolondnál nem folytatta jobban. Láttam a szegényt s a gazdagot, – e íme Átkuk egy s azon volt, más csupán […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Bár még verse. Bár még az ágon függ, de sárga a levél; Szomorú tetszhalott, amely se hal, se él; Halálos zsibbadás ül a természeten, A nyárnak vége van, – s a tél még nincs jelen. Kórót, cserét a szél ha megrezzentene! De elállt a világ szava, lélekzete … Nem látni a […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály – Ikarus verse. Vergődöm a tenger dagályán, Sirom nem lát remegni gyáván, Bátran nézek bele … A mélységtől sem fél, ki, mint én, Föl a napig repűle szintén, És nem szédült feje. Fent, fent valék … alázuhantam! Elmulhatok: megvan jutalmam; Jelezve a siker … Szép: akinek jut a dicső vég, De azzal […] Olvass tovább