A versek oldala
Jöjjön Babits Mihály: Arany Jánoshoz verse. (Egy megzavart verselő a XX. században) Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének: ládd, léha gáncsok lantom elborítják s mint gyermek hogyha idegenbe szidják édesapjához panaszkodni tér meg: úgy hozzád én. E nemzedék szemének gyenge e láng, bár új olajak szitják: cintányérral mulatnak már a szittyák s rejtett kincset sejteni rá […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Turáni induló verse. Mi vagyunk a rónán járók, Soha napján meg nem állók, Lég fiai, röpke rárók, Messze mezõn szerte szállók. Huj, huj, huj! Szolgánk jámbor, népünk pártos, Széltõl ellett ménünk táltos, Varju, holló ránk kiáltoz, Könnyü nyilunk visszaszálldos. Huj, huj, huj! Rabjaink a barmot hajtják, Szolgáink a sátrat hordják, Lányaink a […] Olvass tovább
Megváltozott a szokásom Nincsen otthon maradásom. Éltem eddig úri módon, Most mindég az utcát róvom. Szép nap, csúf nap: mindegy nekem Az utcára ki kell mennem. Egész nap csak kóricálok, Boltok előtt álldogálok. Mindenütt van egy-két játék, Mit egyebütt még nem láték. Ez is kéne, az is kéne: Bejegyzem a könyvecskémbe. Aztán szépen tovább állok, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Hangya című verse. A bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne fúdd! Különben jó az is. Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja és alszik véle csöpp árnyéka is. Egy szalmaszállal fölkelteni szépen! De jobb, ha már indulunk haza, erősen beborult – – A bábok között elaludt egy hangya és […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A csapat verse. Gáspár Katának A dombon két gyerek tornyot rakott magosra a szép, puha sárból, Összedugták a homlokukat, nézték, fejük között elnyúlva jött föl a nap, Lassan gurult föl a fatörzsön, vonta a csapatot arrafelé – Legelől a jóhúsú ifjak, kacagnak és két teli marokkal füvet nyujtanak föl az égnek, Meg […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Érik a fény verse. Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon? Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér – Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe. A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek kü- szöbeinkre Gyémánthidak szökkennek mindenfelé […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szép nyári este van verse. Szép, nyári este van. Vonatok dübörögve érkeznek, indulnak, Gyárak ijedten vonítanak, Kormos tetőket kormoz az este, Rikkancs rikolt ívlámpák alatt, Kocsik szaladgálnak összevissza, Villamosok csengetnek nagy körmenetben, Transzparensek ordítják, hogy: vak vagy, Mellékuccákba ballagó falak Visszalobogtatják a plakátot, Előtted, mögötted, mindenfele – látod – Plakátarcú emberek […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos – Éjjeli zene verse. Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajával küldte előre szilaj, hűst-lehelő követét. Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, ott a sötétség félkaraját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Csolnak a holt-tengeren verse. Piros-fekete glóriával Feje körül, beevezett Lelkembe újból az az asszony, Akit én Lédának nevezek. Holt-tengerét az ifjuságnak Halk evezéssel szabja át Két szép, fehér, meleg asszony-kar, Két áldott, szent evező-lapát. Sugarak cécóznak fölöttünk S az élet nagy ünnepet ül S holt-tengeren szomoru csolnak Sötétlik, siklik és repül. Béke és […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Petőfi Koszorúi verse. “Avagy virág vagy te hazám ifjúsága” Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A vén harangozó verse. Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, – s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem Gyász kertét, e […] Olvass tovább