A versek oldala
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szigetvár című verse. Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! Előttem állott roskadozó falad, Előttem a múlt kor csatái S gyászba borúlt ege Hunniának. Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. S onnan, ha kellett; mint az egek nyila A […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szánakodóhoz verse. Szánsz ha titkos búm könyűit Folyni látod arcomon, Szánsz ha bánatom kitörve Nyög keserves ajkamon; De nem indíthat szerelmet A könyű s panasz: Részvevést gerjeszt csak – ah de Nem szerelem az! Ha vidámságom felébred A remény sugárira S elmerülve nézek arcod Andalító bájira: Mintha lágyulnál, enyelgve Látszol inteni, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre A lelkeddel hálni verse. Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek, Szeretném megcsókolni Két vakszemed, a halványt, Két kies völgyét a te szép fejednek. Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni, Belopózni fejedbe, Szűz szeretnék maradni S valami újat lelni, kitalálni. Most én a Halál szárítóján lengek Tele gondolatokkal. Óh, talán testem sincs már. De test nélkül is […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A láthatatlan írás verse. Hull künn a köd s a színeket kioltja. Csak egy marad: a kúpos erdő kék-fekete foltja. Ülök magam tompán a téli ködben, s zord vonalad az erdőn túl ma is szemembe döbben. Most messze vagy, különös, más planéta. Vallok neked, mint régi és divatja-múlt poéta. Az erdőn túl – […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szépítő öregség verse. Kislyányom, most a vágyamnak örülj, Örülj e csodás, öreg repesésnek, Felejtsd a gyatra fiatalokat, Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek. Tudod jól, hogy halásra számítok S amit az Élet elvett, Tán holnapig mind Veled pótolom: Halálosan szeretem a szerelmet. Hetyke, kényes, várható ifjaid Gerinc-könnyítőn bánnak el a csókkal, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Ha számbavetted verse. Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Esik verse. Állok, lábamnál tócsa nő a pocsolyához – az a dolga. Bevont farokkal bú elő az eb, hogy lábam megszagolja. Kövér az ég, az üdv a gondja, pislog, dagad a püspök dombja, fütyülnék s számra pára jő – hát megfontoltan, mint a dudva, gőzölgök szépen, komolykodva, révedek én is, révedő. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós Szerelmes vers az Istenhegyen költeménye. Itt hordta az anyja mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták ! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály Miként szélcsendben a hajó verse. Miként szélcsendben a hajó lelkem ma veszteg úgy lebeg vitorla nélkül! – Ah be jó, hogy most melletted ülhetek! Talán megállt a vén Idő s mi ketten élünk már csupán – ó milyen édes lanyha hő, mily édes lanyha délután. Most messze földön senki sincs, fénylik az […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szögedi intérieur verse. Pirosló abrosz, friss szalonna, Búbos kemence, jó meleg, Pár kurta rőf a szoba hossza, Megférnek a jó emberek. Nagy ágy fölött a házi áldás, Arany rámában a király, Künn kora tavasz szele lármáz, Benn enyhe, renyhe félhomály. Fölenged itten kósza szívem S kakukkos óraként ketyeg, Be jó a csönd, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: De profundis verse. A mélyből jöttem. Vár rám a magas, A diadalmas, a tűzsugaras. A mélyből jöttem, az égbe török, Vár rám az élet, a boldog, örök. A mélyből jöttem. Ott minden sötét, Orr örököltem gyászok örökét. A mélyből jöttem. Ott fojtó a lég, Mindig sötéten, egyedül valék. A mélyből jöttem árván, szomorún, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula A kis Tisza hídján verse. A kis Tiszán át karcsú híd vezet, Borongva állok a zöld víz felett, Mely szilaj ifjúsággal, boldogan, A mármarosi bércről most rohan. Előtte az út hosszú és szabad, Új tájon várja az új pillanat, Kitárul előtte a végtelen, Öleli büszkén és szerelmesen! A hídon bús, kaftános raj […] Olvass tovább