A versek oldala
A versben a költő elbúcsúzik a nőtelenségtől, mint életformától, és ünnepeli a házasságba lépés örömét és boldogságát. A versben megjelenik a költő öröme és hálája, valamint a boldog párkapcsolat ígérete és vágya. Petőfi Sándor: Bucsú a nőtelenségtől Tőled válok, legrégibb barátom, Nőtelenség, tőled válok el; Majd huszonöt évi bajtársam vagy, Búcsu nélkül nem hagyhatlak el. […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Szerenád A kormos égből lágy fehérség szitálja le üres porát. Didergve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégsem hallható, mert zsongva, súgva, és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem, zordon árnyat egy hófehér, szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák, habpárna selymén […] Olvass tovább
Jöjjön Varga P. Melinda: Én hívlak élni verse. A vers több helyen Dsida Jenő neve alatt szerepel, de nem ő a szerzője, hanem Varga P Melinda. Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre verse. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Ősz a sétatéren verse. Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse. Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Őszirózsák verse. Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor […] Olvass tovább
József Attila: Anyám verse 1931. január 6-án született és a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben jelent meg. József Attila: Anyám A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek – – […] Olvass tovább
Jöjjön egy Születésnapi vers anyának lányától – Orgoványi Anikó: Születésnapodra. Legyen kedved napsütéses, ború, bánat elkerüljön, arcodra mosoly üljön, övezzen a szeretet. Lelkedben maradj gyermek, légy nyitott szépre, jóra, szomjazz az igaz szóra, élvezd minden percedet. Mit kívánhatnék még néked? Virágot nem adhatok. Lelkem szőttem e csokorba: még nagyon sokszor öt évet! Még több szülinapi […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Születésnapi köszöntő édesanyámnak Ha van még nap az égen, Úgy ma ragyogjon az. Ha van még alvó élet, Úgy ma legyen tavasz! Ha van még szív a földön, És van még szeretet, Úgy ma üljön a világ Örömünnepet! Ha van Isten az égben, – S hogy van, azt tudom ám! Úgy ma áldjon […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: A bölcs bagoly verse. A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött. Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán sokat bosszankodott lüke ivadékán. Hasztalan unszolta: – Magolj, fiam, bagoly! Hiába korholta, intette, kölkét ez csak untatta. Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett. Nem csoda hát, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság […] Olvass tovább