A versek oldala
Jöjjön József Attila – A halálról verse. Vas-öltönyben előttem áll A szomorú, néma halál. Hideg csókja Nem izgatja Sóhajtó kebelem. Dörrenés s nem él az élet, Futó ábránd, a multé lett. Nem marasztja, Már eladta Hevítő szerelem. Előttem áll s torkon ragad! – Életmentő hát nem akad? – Tovább nem vár, S én? – megyek […] Olvass tovább
Heltai Jenő: Csendélet Az apja szelíd, kicsi, gömbölyű úr, az anyja pedáns úrinő, az utca megáll, kocsikázni ha megy az apja, az anyja meg ő. Otthon a papára papucs nehezül, mukkanni se merne szegény; és nap-nap után dominózva ülünk. az apja, az anyja meg én. Az anyja regényt ír, az apja pipál, ő mulat a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse. Sok kis fekete koporsóban sok temetetlen , szép halott vággyal: úgy szeretnék találkozni egyszer az anyámmal. Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna a csend azon az estén. „Anyám, anyám, túlságosan szépek, nagyszerűek, dacosak voltak, anyám, anyám, vedd vissza őket: nem […] Olvass tovább
Túrmezei Erzsébet: Mint a madár szárnya „Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba” Clairvauxi Bernát Teher a szárnyad , suhanó madár? Repülsz! Kék egek végtelenje vár. Repülsz-fényében aranynapsugárnak. Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad. Teher a kereszt , a Krisztus keresztje? lehet , gyenge vállad már felsebezte. De […] Olvass tovább
Babits Mihály: Az előkelő Tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél… Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki […] Olvass tovább
Erdős Virág: A reggel Ez a reggel szerintem egy elég fura állat! Egész korán kel és rögtön felveri a házat. Azzal kezdi a napot, hogy míg én vígan alszom nagy fülével pofozgatja pimaszul az arcom. S mire kint már javában a keménytojást főzik egész randa pofájával odadörgölőzik. Felugrik az ágyamra és lehúzza a takaróm de […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony… Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna? Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna? Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne? Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne? Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot, szeretettel beragyognánk az egész világot? Az ajándék, a […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Régi nóta Valamikor régesrégen, Mesebeli erdőszélen, Hogy hirtelen zápor szakadt: Megbújtunk egy ernyő alatt. Napsugárra nem is vártunk, Napfény volt a mosolygásunk. Egymás arcát derítettük, Hogy borult: számba se vettük. Mint fiatal fák a szélben, Egymáshoz hajoltunk szépen, Szűzi szívvel, tiszta szemmel, Céltalan, szép szerelemmel. S vert az eső, vert az áldás, Tavasz […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább
Kassák Lajos: ADVENT VAN Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt […] Olvass tovább
Jöjjön Piován Győző: Pünkösd verse. Ma is hirdetik az Igét a pünkösdi tüzes nyelvek, hogy részesei lehessünk a mennyei szeretetnek. Lelkesedő, erős hittel ma is járják a világot, – égi kincset hintve szerte, – a hűséges tanítványok. Ne csüggedj el, gyönge ember, ha sújt nyomorúság, bánat, az erősítő Szentlelket Krisztus adta a világnak! Azért küldötte […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor Bizalom verse. S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha éppen az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, […] Olvass tovább