A versek oldala
Jöjjön Arany János: Mátyás anyja verse, előadja: Molnár Piroska. Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek: Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek. Napestig Az erdőn Űzeti hiába: Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába. „Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A […] Olvass tovább
Radnóti Miklós Tétova óda című versét szavalja Szilágyi Tibor. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Latinovits Zoltán előadásában. Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Reménytelenül című verse Latinovits Zoltán előadásában. Bennem a mult hull, mint a kő az űrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idő. Kard éle csillan: a hajam. Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék. Hallgasd meg Latinovits Zoltán előadását Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Kései sirató verse Latinovits Zoltán előadásában. Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak […] Olvass tovább
Libabőr minden szava: Oszter Sándor újabb varázslatos verselőadása. Az irodalom és a színház világában egyes művészek képesek olyan mélységekbe hatolni, amelyek az emberek szívét és lelkét érintik. Oszter Sándor, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, minden bizonnyal egy ilyen művész, akinek tehetsége és szenvedélye nem csak színpadon ragadja meg az embereket, hanem a verselés […] Olvass tovább
Libabőr minden szava: Latinovits Zoltán újabb varázslatos verselőadása. Ebben a cikkben Latinovits Zoltán egyik különleges pillanatára összpontosítunk, amikor Ady Endre gyönyörű költeményét, a „Májusi záport” elevenítette fel színpadi előadásában. Ady Endre versszövegekben megtestesülő lírikus zsenialitása és Latinovits mesteri előadói készségei együtt teremtettek meg egy olyan élményt, amely mindazokat, akik részt vettek, mélyen megérintette. Latinovits Zoltán […] Olvass tovább
Libabőr minden szava: Bodrogi Gyula újabb varázslatos verselőadása. Videónkban Bodrogi Gyula József Attila „Istenem” című versét adja elő. Az „Istenem” egy olyan vers, amely már önmagában is rendkívüli erővel bír, hiszen József Attila gondolatai mélyen szólnak az emberi létről, az élet nehézségeiről és az emberi vágyakról. Bodrogi Gyula, mint művész, pedig képes a szavakkal és […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A perc-emberkék után verse Bujtor István előadásában. Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek – Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Ady Endre: A perc-emberkék után – […] Olvass tovább
Jöjjön egy nagy kedvenc Arany János költemény – íme a Családi kör Oszter Sándor előadásában. Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Tétova óda verse Dunai Tamás előadásában. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s […] Olvass tovább
Bodrogi Gyula verset mond: József Attila – Hazám. Olvass tovább