Összegyűjtöttünk hét magyar verset, amelyekre tökéletese illik a szép jelző.
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Csokonai Vitéz Mihály egész életét jellemezte, hogy a biztató és reményteli időszakok nagy csalódásokkal váltakoztak benne. A legnagyobb csapást az jelentette számára, amikor szerelmét máshoz adták feleségül. Ezt az érzést örökíti meg →→A reményhez ←← verse.
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Vörösmarty utolsó befejezett verse →→A vén cigány ←←(1854). A látszólagos életképi helyzet mögül hamar fölsejlik a valódi szándék: a cigány a művész jelképe, a vers pedig az ars poeticák szándékával szólal meg.
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
Nemcsak a magyar, hanem talán az egész világirodalom egyik legnagyobb filozofikus, gondolati költője Vörösmarty Mihály, akinek →→ Merengőhöz ←← című költeménye nem maradhat ki az összeállításból..
Arany János: Szondi két apródja
A nemzeti összefogás ellenére a szabadságharc elbukott a túlerővel szemben, a szabadság helyett az elnyomás ideje következett el. Arany János ekkoriban keletkezett történelmi tárgyú balladái a török idők megpróbáltatásait vagy a Hunyadiak dicsőségét idézik. Ezekkel a művekkel azonban a költő a Habsburg-önkény elleni tiltakozását is kifejezte burkolt formában. Íme a →→ Szondi két apródja.←←
Arany János: Tengeri hántás
A ballada első változata az 1850-es évekből való (A tengeri-fosztók), a végső szöveg 1877 nyarára készült el. A Gyulai Pál által adományozott kapcsos könyvben a 10. szöveg (Tengeri-hántás 16–17. oldal), a bejegyzés dátuma 1877. július 15. Nyomtatásban 1880-ban jelent meg (az Árvízkönyv Szeged javára című kiadványban). Jöjjön a →→Tengeri hántás ←← vers
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Petőfi a →→Szeptember végén←← című versét 1847. szeptemberében írta, a mézeshetek ideje alatt.Nászúton Teleki Sándor gróf kastélyában voltak Koltón.
Petőfi Sándor: A négyökrös szekér
Felújították a borjádi méhest, amely ismét méltó körülmények között fogadhatja a látogatókat. A Tolna megyei Kölesd önkormányzatának tulajdonában lévő műemlék arról nevezetes, hogy 1845-ben itt írta Petőfi Sándor →→A négyökrös szekér←← című versét.
