Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Kosztolányi Dezső verseket. Jöjjenek a csodás költemények.
Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
Már tizenöt éves korától rendszeresen írt verseket, melyek közül az első tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelent meg. 1906-ban, amikor Adyt a Budapesti Napló párizsi tudósítónak küldte ki, helyére Kosztolányit szerződtette, és a lap vasárnaponként felváltva közölte Ady és Kosztolányi verseit.
1907-ben jelent meg első verseskötete, a Négy fal között.
A bevezető után jöjjön a költő – szerintünk – 5 legszebb verse.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
A gyorsvonat az Alföldön fut át
s az utasok a zörgő ablakokból
bámulva nézik, mint egy új csudát.
Fényes arc a sötétben
Kerestelek,
majd jöttek a deres telek
és este lett,
csak bódorogtam, mint a vak,
nem is találtalak.
Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndbe lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
Szellők kísérnek mostanában engem,
szellők szavára száll az alkonyat.
Szellők zenélnek, túlvilági hárfák,
szellők nevetnek ezüst éjszakán át,
s csiklandva fricskázzák az arcomat.
Honnan repülnek? A hajam kibontják,
hozzám tipegnek észrevétlenül,
s egyszerre lelkem egy fekete, halvány
szerelmes arcú szellőlányka karján
száll, száll, tovább repül.
Szerinted…
Szerinted melyik a legszebb Kosztolányi Dezső vers?
Írd meg kommentben a kedvencedet.
