in

Kosztolányi Dezső: Zászló

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Zászló verse.

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgyhogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is –
ne bot és vászon –
légy zászló.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső versét!
Mi a véleményed a  Zászló című írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Üdvösség

Pilinszky János: Szabadulás