Jöjjön Mentovics Éva: Őszi rekviem verse.
Avarruhába bújt a föld
a fázós fák alatt,
amíg a szél, a dölyfös úr
a tájon átszaladt.
Zörgetve fákat, bokrokat,
haladt a hegytetőn,
mögötte rétek borzongtak
kopáran, reszketőn.
Az erdő kábán álmodott,
álmában égig ért,
álma langyos, új tavaszt,
szikrázó fényt ígért,
hol fészek ring a lombokon,
s körötte dal fakad,
és éjjel minden odvában
mókusok alszanak.
Álmodik a völgy, a rét,
a tó is megpihen,
miközben zúg a hűvös szél;
az őszi rekviem.
Köszönjük, hogy elolvastad Mentovics Éva versét!
Mi a véleményed az Őszi rekviem írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
