Életutam
Szerte bolygok én az
Élet vadonában,
A csalfa örömet
Üzöm gyors futtában;
De rabul sovár szivemhez
Őt nem füzhetem soha;
Most közel van, ujra rebben,
Vésztől ingó rengetegben
Mint a lombok szarvasa.
Szerte bolygok én az
Élet folyamában;
Örömet halászok
Zugó hullámában:
De csak alig illettem még
A folyó aranyhalát;
Mint a hulló csillag éjjel,
Ragyogó tündérszökéssel
Mélybe tünik csalárd.
Szerte bolygok én az
Élet pagonyában,
Örömre teszem ki
Léptem, zöld bokrában;
De csapongó szellemszárnya
Földhöz csak perczig ragad,
Ujra mennyre száll csattogva,
S gyönge lépvesszőmön fogva,
Egykét halvány toll marad.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
