in

Szabó Lőrinc: Ősz az Adrián

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: Ősz az Adrián verse.

Félig vízben, félig a parton
fekszem az őszi ég alatt;
egyszerre ringat és melenget
a tenger és a déli nap:

szikrázó ujjai becéznek,
gyúrnak, gyötörnek édesen,
húnyt szemmel és borzongva tűröm,
hogy paráználkodnak velem.

Húnyt szemmel és borzongva tűröm
a nap s a tenger csókjait
s testem gyönyörűsége némán
könyörög és imádkozik:

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,
ragyogj át, mint az üveget,
bent moss ki, mélyen, ahol annyi
fáradt sötétség didereg;

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,
hogy meggyógyuljak odabenn,
világítsatok át egészen,
hogy lelkem új és friss legyen;

ősz van, – fűtsetek át sietve,
jóságos, erős sugarak,
hadd vigyem magammal a télbe
e tiszta, kései nyarat!

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed Ősz az Adrián írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső: Altatódal

József Attila – Két hexameter