Ágh István versei
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁgh István: Virágosat álmodtam
Jöjjön Ágh István: Virágosat álmodtam verse. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Így adja elő Farkasházi Réka a verset. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Szőlő
Ágh István: Szőlő Tán valami tündérű járt az éjszaka jártában a hegyet összecsókolta csókja ízét fényét fürtbe foglalta bárki leszakítja megcsókolhassa itt hagyta az égen túli tiszta bájt rabul ejt az érett rizling muskotály juhfark veltelíni furmint cardinal bőve büszkesége csöndes bakator mit a kurucvére azonmód kinál brilliáns a szemnek nem ízlelt a száj ennél […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István – A szökevények
Jöjjön Ágh István – A szökevények verse. Eljöttünk mindannyian. Otthon csak kinőtt ruhánk, kétes hírünk, vénasszonyok szájától elfelejtve romlunk egyenként, anyánk sem tudja merre. A reménység telepén lődörgünk szabadnapokon, zsebünkben cirkuszjegyek, szétmorzsolt számlák, görcsbegyűrt szerelmeslevél. A szerencse-csillag alatt asztalunkon száraz virág, savanyú bor. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: 55 napja
Ágh István: 55 napja 55 napja nem fürödtem karodban, nem láttam nőt, nem ittam. Nadrágomon a piszok fényes. Mosom a lábam, betonvályúban szappanhabot taposok. Kapcát tekerek. Falevelet söprök. Köpök a savanyú vadalmától. Nem látlak téged. Nem foglak téged. Csak egy karabélyt, a halál óráján a nagymutatót. Csak egy kulacsot, a katonák nevével telefirkált edényt. Csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István – Halálig biztató
Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: A parlamentnél
Jöjjön Ágh István: A parlamentnél verse. Földön-fektem iszonyú homorúja gyöpös a vér s az esőlé után, kivált alakom hány leveles tócsa tükrözte gyűrötten tovább, mióta menni újra megtanultam tizennyolc évesen, már túl az ötvenen halálom zónájába visszajárok, látszatra villamoshoz, kézfogásra. Gondolja-e most valaki, milyen történelmet, kaszálást parkosított a csitri-szép cigány, s a mátós utcaseprő mit […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ágh István: A bánat vasárnapja
Jöjjön Ágh István: A bánat vasárnapja verse. Valami selymes állat japánakác-sziromban szaglássza cipőm orrán az eltűnő időt Morzsája hull a nyárnak mintha lerázták volna uzsonna után a tarka asztalterítőt És elborong a fákon a jóllakott kísértet talán szundít is egyet vagy éppen rápipál Minden csak valahonnan és minden semmi végett ahogy nyúlok az első sárga […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ágh István – Május
Jöjjön Ágh István – Május verse. Szerelem tűzvésze, bujálkodás körül, virágpor, sárga láz, a lombokon ragály. Párzások fényeit húzza a vadgalamb hegynek meredeken – zörög a cserebogár. Úgy muzsikál az ég, mint kék szódásüveg. Szerelem, megtalálsz mindenütt mint a szél, – nem vagyok átkozott, ne hagyd hogy az legyek lobogásod a világ végéig ér. Köszönjük, […] Olvass tovább