Arany János versek

Jöjjön Arany János: Rege a csodaszarvasról. Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sírhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük […] Olvass tovább

Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: “Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Kertben című költeménye. Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Rákócziné verse. Ballada Mi lelt téged bús gilice madárka? Párom után nyögdécselek bezárva; Vas kalitkám csillog-ragyog, aranyos: De a lelkem, – Hejh! a lelkem Fenekéig zavaros. Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kékszemű? Társam után az én szivem keserű: Oroszlányom viaskodik csatában, Én pediglen Fogva vagyok Büszke Bécsnek várában. Büszke Bécsnek rettenetes […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János – A lejtőn verse. Száll az este. Hollószárnya Megrezzenti ablakom, Ereszkedik lelkem árnya, Elborong a multakon. Nézek vissza, mint a felhő Áthaladt vidékre néz: Oly komor volt, – oly zöldellő Oly derült most az egész. Boldog évek! – ha ugyan ti Boldogabban folytatok, – Multam zöld virányos hanti! Hadd merengek rajtatok. Bár […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Alkalmi vers című költeménye. Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: A vigasztaló verse. Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben… S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Magányban verse. Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön… egy istenkéz sem tartja vissza… Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? […] Olvass tovább