Arany János versek

Jöjjön Arany János – A lejtőn verse. Száll az este. Hollószárnya Megrezzenti ablakom, Ereszkedik lelkem árnya, Elborong a multakon. Nézek vissza, mint a felhő Áthaladt vidékre néz: Oly komor volt, – oly zöldellő Oly derült most az egész. Boldog évek! – ha ugyan ti Boldogabban folytatok, – Multam zöld virányos hanti! Hadd merengek rajtatok. Bár […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Alkalmi vers című költeménye. Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: A vigasztaló verse. Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben… S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen […] Olvass tovább

Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: “Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Magányban verse. Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön… egy istenkéz sem tartja vissza… Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Árva fiú verse. Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi’asszony a szobában múlat. “Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be.” “Megállj, poronty… megyek ki csak, Megállj te!” Ifi’asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. “Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném. ” “Csak ezt is még a föld alá […] Olvass tovább

Jöjjön Arany János: Both Bajnok özvegye verse. Hunyad alatt, egy kis házban, Élt az özvegy, talpig gyászban; Mint gyümölcs a fát, lehajtja Nehéz gondja, gondolatja: Neveletlen négy magzatja. “Gyertek elő – monda – gyertek Négy apátlan árva gyermek: Hadd szelek most a kenyérből, Nem puhából, nem fehérből: Csak az árvai szegényből! Hatalommal a rokon-had Elfoglalta […] Olvass tovább

Arany János költeménye 2019. június 29-én a hét verse lett az egyik internetes oldalon. A szabadságharc leverését követő súlyos években íródott ez a ragyogó vers, a „fülemile-pör” krónikája. Tükröt tart ma is, s azt is kérdezi, oda tudunk-e figyelni a kis fülemüle csodálatos istendicséretére. A vers e legszebb része, melyet Arany ritmikailag is kiemelt, feledhetetlen, […] Olvass tovább

Jöjjön  Arany János: Tengeri hántás verse. Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre; Körülállja egynehány fa, Tovanyúlik rémes árnya; S körül űli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. […] Olvass tovább