Ajánljuk:

  • in

    Arany János: A walesi bárdok

    Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába […] Olvass tovább

  • in

    Arany János – Letészem a lantot

    Jöjjön Arany János – Letészem a lantot verse. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a […] Olvass tovább

  • in

    Arany János – Szondi két apródja

    Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Enyhülés

    Jöjjön Arany János: Enyhülés verse. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz: Ma fölöttem és alattam Ég és tenger síma; Zöld […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: A világ

    Jöjjön Arany János: A világ verse. A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár’. A világ egy tói malom; Néha tenger vize vagyon, Néha csepp […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: A vigasztaló

    Jöjjön Arany János: A vigasztaló verse. Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben… S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Kertben

    Jöjjön Arany János: Kertben című költeménye. Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Elégia

    Jöjjön Arany János: Elégia verse. Virult reményim boldogabb korában Távolban tőled is derült valék, A röpke képzetek tündérhonában Még néha elragadva járdalék, Elkapva a gyönyör hullámzajában Ott úsztam én, – szerencsés martalék! – Ha olykor egy rövid, de édes álom Előteremté kedves ideálom. Ha keblemből titkos sohaj kiszálla, Rokonkebelhez útasíthatám. Ha elmém egy arany jövőn […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Epilógus

    Jöjjön Arany János: Epilógus verse. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Ősz felé

    Jöjjön Arany János: Ősz felé verse. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, – Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály – Míg fénybe’ most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll! Köszönjük, hogy elolvastad Arany János versét! Mi a véleményed az Arany János: Ősz felé […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Zách Klára

    Jöjjön Arany János: Zách Klára verse. Énekli egy hegedős a XIV-ik században Királyasszony kertje Kivirult hajnalra: Fehér rózsa, piros rózsa… Szőke, leány, barna. “Királyasszony, néném, Az egekre kérném: Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte, Szívdobogást érzek: Ha meghalok, egy virágnak A halottja lészek!” “Jaj! öcsém, Kázmér, Azt nem adom […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Főtitkárság

    Jöjjön Arany János: Főtitkárság verse. Szép megtiszteltetés, De nem birok vele: Nem vagyok már a kés, Hanem csak a nyele. Köszönjük, hogy elolvastad a Főtitkárság című költeményt. Mi a véleményed Arany János verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.