Tag Archives: Arany János versek

Arany János: A fülemüle

Arany János költeménye 2019. június 29-én a hét verse lett az egyik internetes oldalon. A szabadságharc leverését követő súlyos években íródott ez a ragyogó vers, a „fülemile-pör” krónikája. Tükröt tart ma is, s azt is kérdezi, oda tudunk-e figyelni a kis fülemüle csodálatos istendicséretére. A vers e legszebb része, melyet Arany ritmikailag is kiemelt, feledhetetlen, a teremtett világ magasztalása is ...

Read More »

Arany János: Családi kör

Jöjjön Arany János: Családi kör verse.

Arany János Családi kör verse egy parasztcsalád békés életét mutatja be. Arany János: Családi kör Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. ...

Read More »

Arany János: A nagy munka

Jöjjön Arany János: A nagy munka verse. Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’ Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón. S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián, Perzsa, tatár, török és amit száz ...

Read More »

Arany János: A rab gólya

Jöjjön Arany János: A rab gólya verse. Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában egy teleknek a lábjában, felrepűlne, messze szállna, messze messze, tengerekre, csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, el-elúnja egyik lábán, váltogatja, cserélgeti, abban áll a múlatsága, ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas ...

Read More »

Arany János – Fiamnak

Jöjjön Arany János – Fiamnak verse. Hála Isten! este van megin’. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföljebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan ...

Read More »

Arany János: A lepke

Jöjjön Arany János: A lepke verse. Zöld lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél, nem száll virágot lepni meg, csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltünő bársony meze, csilló-pora, fény-lemeze; virágkorát most éli bár: oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, hogy izlelt ő szerelmet is; most a jövőnek hint magot; nem fél, ...

Read More »

Arany János: Rákócziné

Jöjjön Arany János: Rákócziné verse. Ballada Mi lelt téged bús gilice madárka? Párom után nyögdécselek bezárva; Vas kalitkám csillog-ragyog, aranyos: De a lelkem, – Hejh! a lelkem Fenekéig zavaros. Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kékszemű? Társam után az én szivem keserű: Oroszlányom viaskodik csatában, Én pediglen Fogva vagyok Büszke Bécsnek várában. Büszke Bécsnek rettenetes császárja! Minek engem itt tartani ...

Read More »

Arany János – Szondi két apródja

Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül-szavu rózsák ...

Read More »

Arany János: Népdal

Jöjjön Arany János: Népdal verse. Duna vizén lefelé úsz a ladik, A ladik, Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó Hallatik; Juhaj! viszik a piros almát, barackot, Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont! Piros almát eladják a budapesti Piacon, Abbul cifrálkodik Kevibe’ a piros arcu Menyasszony: Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő: Megfér ezalatt akármennyi szerető! Kevi csárda reggel óta tele van, Teli van ...

Read More »

Arany János – Vörös Rébék

Jöjjön Arany János – Vörös Rébék  verse. „Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült -” Tollászkodni, már mint varju, Egy jegenyefára űlt. Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár! Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár ...

Read More »