Ajánljuk:

  • Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz verse. Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökömre dűlök, […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Fohászkodás verse. Isten! Kit a bölcs Lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke Óhajtva sejt: Léted világít, Mint az égő nap, De szemünk Bele nem tekinthet. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiből, A te szemöldöked Ronthat s teremthet Száz világot, S a nagy idők Folyamit kiméri. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel: Tavasz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Tavasz verse. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek […] Olvass tovább

  • Ezeket érdemes elolvasni! Berzsenyi Dániel 5 remek verse

    Ezeket érdemes elolvasni! Berzsenyi Dániel 5 remek verse. MAGÁNYOSSÁG Égi csendesség fedező homálya Leng reád, ó szent Egyedülvalóság! S szívemet békés kebeledbe inti Mágusi vessződ. A világ lármás vigadóhelyéről, Mint az elfáradt utazó, pihegve Térek ernyődhez, s fejemet lehajtom Lágy mohaidra. Itt vagyon bátor menedéklakása A szabadságnak s nemes érzeménynek: Itt nem aggathat rabigát reájok […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Osztályrészem

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Osztályrészem verse. Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. Béke már részem: lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút! Bár nem oly gazdag mezeim határa, Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza, S […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától

    Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától verse. Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú […] Olvass tovább

  • in

    Mácsai Pál verset mond – Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz verse Mácsai Pál előadásában. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: A remete

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A remete verse. Egy őszült remetét a Tihany oldalán Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt. Már két századokat hordoza vállain, S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál. Gyakran bölcs szavait hallani elmenék Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt. Sok történeteket hordogatott elő A bölcs ősz az idők régi homályiból. Egy szép alkonyaton melleje ültetett, Ősz pillái alól […] Olvass tovább

  • in

    Mensáros László verset mond – Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse Mensáros László előadásában. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (Előadja: Mensáros László)

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz verse. Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, […] Olvass tovább