A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Latinovits Zoltán előadásában. Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több […] Olvass tovább
Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse. Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom verse. Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon verse. Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égből hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láz kap. Vékony, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? a Kaláka előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Én mindíg temetek. Én mindíg temetek. Temetem a tegnapomat, s azt, ami most van, a fénykarikát, mi táncol a tollamon, míg szivem szavára eleven lehemmel lélekzem e verset. Temetem a jót, a rosszat, örökké, régi ruháimat, régi világomat, fiam játékait, pólyáját, mit a moly rág a padlás zugán, elhangzott szavakat, élőket, holtakat, […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták, és nem mehetek most haza. Egy tenger lett a távol, és tenger szívem panasza. E kulccsal zártam be aranyos üdvöm, e kulcs, e kulcs a babona. Most kriptakulcsa életemnek, mit nem találok meg soha. Azóta házam és hazám a tenger, s bennem a tenger szava él, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső Üllői-úti fák verse. Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjuság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat verse. Reggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó, költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke s mint egy kialudt égi test, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük verse. A rút varangyot véresen megöltük. Ó iszonyú volt. Vad háború volt. A délután pokoli-sárga. Nyakig a vérbe és a sárba dolgoztunk, mint a hentesek s a kövér béka elesett. Egész smaragd volt. Rubin a szeme, gyémántot izzadt, mérgekkel tele. A lába türkisz, a hasa zafír, a […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük elemzés. A rút varangyot véresen megöltükkezdetű vers különös emléket idéz fel: egy gyermekcsapat délutáni „játékát”, melynek titkos izgalma, öntudatlan kegyetlensége megborzongatja őket. A gyerekek szemléletében az egész kaland csak izgalmas játék, amelyben az ösztönök irányítják őket minden felelősségtudat, erkölcsi mérlegelés nélkül. A kis életképnek valós tartalma lehetett egykor, […] Olvass tovább
Mutatjuk a Kosztolányi Dezső vers összeállítást. Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító, hírlapíró. 1885. március 3-án született Szabadkán, értelmiségi családban. Már tizenöt éves korától rendszeresen írt verseket, melyek közül az első tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelent meg. 1906-ban, amikor Adyt a Budapesti Napló párizsi tudósítónak küldte ki, helyére Kosztolányit szerződtette, és a lap vasárnaponként […] Olvass tovább